Zsoltárok 91

1 A ki lakik a Legfelsőnek rejtekében, a Mindenhatónak árnyékában honol –

Wie onder de hoede van den Allerhoogste verblijft, En in de schaduw van den Almachtige woont,

2 azt mondom az Örökkévalóról menedékem és váram, Istenem, a kiben bízom.

Mag zeggen tot Jahweh: "Mijn toevlucht en sterkte, Mijn God, op wien ik vertrouw!"

3 Mert ő megment téged a madarásznak tőrétől, a veszedelmes dögvésztől.

Want Hij behoedt u voor de strik van den jager, En voor de verraderlijke kuil;

4 Szárnytollával beföd téged és szárnyai alatt találsz menedéket; paizs és pánczél az ő hűsége.

Hij zal met zijn vleugelen u dekken, En onder zijn wieken vindt gij een schuilplaats.

5 Nem kell félned az éjszaka rettegésétől, a nyíltól, mely nappal repül;

Gij hebt de verschrikkingen van de nacht niet te vrezen, Geen pijl, die vliegt overdag;

6 a dögvésztől, mely a homályban jár, a pestistől, mely délben pusztít.

Geen pest, die in de duisternis rondsluipt, Geen besmetting, die ‘s middags haar verwoestingen aanricht.

7 Elhull oldalodról ezer, és tizezer a jobbodról: te hozzád nem közelít.

Al vallen er duizend aan uw zijde, Tienduizend aan uw rechterhand, U treffen ze niet; Zijn trouw is een schild en een pantser!

8 Csak szemeiddel fogod nézni, a gonoszoknak fizetségét látni.

Ja, met eigen ogen zult gij het zien, En de vergelding der bozen aanschouwen;

9 Mert te azt mondtad: az Örökkévaló az én menedékem, a Legfelsőt tetted menhelyeddé.

Want úw toevlucht is Jahweh, Den Allerhoogste hebt gij u tot beschermer gekozen.

10 Nem esik meg rajtad szerencsétlenség, és csapás nem közeledik sátorodhoz;

Geen onheil zal u dus treffen, Geen plaag uw tenten bereiken;

11 mert az ő angyalait rendeli melléd, hogy megőrizzenek téged mind az utjaidon.

Want Hij zal voor u zijn engelen ontbieden, Om u op al uw wegen te hoeden.

12 Tenyerükön hordanak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.

Zij zullen u op de handen dragen, Opdat gij aan geen steen uw voeten zult stoten;

13 Oroszlán és vipera fölött lépdelsz, letiprasz fiatal oroszlánt és sárkányt.

Op slang en adder zult gij treden, Leeuwenwelp en draak vertrappen.

14 Mert én rajtam csüng, tehát megszabadítom, megótalmazom, mert ismeri nevemet.

"Omdat hij Mij liefheeft, zal Ik hem redden, En omdat hij mijn Naam kent, hem beschermen; Roept hij Mij aan, Dan antwoord Ik hem."

15 Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban, kiragadom és tiszteltté teszem.

Ik zelf sta hem bij in de nood; Ik red hem en herstel hem in ere:

16 Hosszú élettel lakatom jól és látnia engedem segítségemet.

Lengte van dagen zal Ik hem schenken, En hem mijn heil doen aanschouwen!