Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Oración de Moisés, varón de Dios. Oh Señor, Tú eres de generación en generación.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Antes que los montes fuesen engendrados, y naciesen la tierra y el orbe, y desde la eternidad hasta la eternidad, Tú, oh Dios, eres.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Tú reduces a los mortales al polvo, y les dices: “Reintegraos, hijos de Adán.”
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Así como mil años son a tus ojos lo que el día de ayer, una vez que ha pasado, y lo que una vigilia de la noche,
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
así (a los hombres) los arrebatas, y son como un sueño matutino, como la hierba verde;
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
que a la mañana está en flor y crece, y a la tarde es cortada y se seca.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Así también nos consumimos a causa de tu ira, y estamos conturbados por tu indignación.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Has puesto ante tus ojos nuestros delitos, y a la luz de tu rostro nuestros pecados ocultos,
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
porque todos nuestros días declinan por efecto de tu ira, nuestros días pasan como un suspiro.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Los días de nuestra vida son en suma setenta años, y en los robustos, ochenta; y los más de ellos son pena y vanidad, porque pronto han pasado y nos volamos.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
¿Quién pesa según el temor que te es debido la vehemencia de tu ira y tu indignación?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Enséñanos a contar nuestros días, para que lleguemos a la sabiduría del corazón.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Vuélvete, Yahvé —¿hasta cuándo?— y sé propicio a tus siervos.
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Sácianos con tu misericordia desde temprano, para que nos gocemos y nos alegremos todos nuestros días.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Alégranos por los días en que nos humillaste, por los años en que conocimos la desventura.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Manifiéstese a tus siervos tu obra, y a sus hijos tu gloria.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Y la bondad del Señor, nuestro Dios, sea sobre nosotros; y conduce Tú las obras de nuestras manos, [para que prospere la obra de nuestras manos].
