Zsoltárok 90

1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.

Gospod, ti si bil naše bivališče za vse rodove.

2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.

Preden so bile rojene gore, oziroma kadarkoli si oblikoval zemljo in zemeljski [krog], celo od večnosti do večnosti, si ti Bog.

3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!

Človeka obračaš k uničenju in praviš: »Vrnite se, vi človeški otroci.«

4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.

Kajti tisoč let v tvojem pogledu je samo kakor včerajšnji dan, ki je minil in kakor straža v noči.

5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,

Odnašaš jih proč kakor s poplavo; oni so kakor spanec. Zjutraj so podobni travi, ki raste.

6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.

Zjutraj cveti in raste, zvečer je odrezana in ovene.

7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.

Kajti použiti smo s tvojo jezo in s tvojim besom smo zbegani.

8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.

Predse si postavil naše krivičnosti, naše skrite grehe v svetlobo svojega obličja.

9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.

Kajti vsi naši dnevi so minili v tvojem besu. Svoja leta smo preživeli kakor zgodbo, ki je povedana.

10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.

Dni naših let je sedemdeset let in če jih je zaradi razloga moči osemdeset let, je vendarle njihova moč trud in bridkost, kajti to je kmalu odrezano in mi odletimo.

11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?

Kdo pozna moč tvoje jeze? Celó glede na tvoj strah, tak je tvoj bes.

12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.

Zaradi tega nas uči šteti naše dneve, da bomo svoja srca lahko posvetili modrosti.

13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.

Vrni se, oh Gospod, doklej? To naj te pokesa glede tvojih služabnikov.

14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.

Oh zgodaj nas nasiti s svojim usmiljenjem, da se bomo lahko veselili in bomo veseli vse naše dni.

15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.

Stôri nas vesele glede na dneve, v katerih si nas prizadel in leta, v katerih smo videli zlo.

16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.

Naj se tvoje delo pokaže tvojim služabnikom in tvoja slava njihovim otrokom.

17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!

Nad nami pa naj bo lepota Gospoda, našega Boga. Utrdi delo naših rok nad nami; da, delo naših rok, utrdi ga.