Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
MAIN, kom me kotin nekid pat jan eu kainok on eu.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Mon nana kan o jappa, o aude pan jappa a wiauiada, Kot kotin mia, jan maj kokodo o pil kokolata joutuk, Main Kot.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Kom kin kotin kapurelan pwel par aramaj akan o kotin mamajani: Puredo komail aramaj akan.
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Pwe par kid dueta aio me jamalar mon jilan omui o rajon majamajan eu ni pon.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Kom kin kotin kapwil irail wei, re rajon mair, dueata ra, me kin monedi madan.
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
Me kin majel pajan ni manjan, a ni joutik a pan palepaledi o monedi.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Omui onion me je kin jojore kidi, o omui onion melel, me je kin mekila madan.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Pwe kom kotin kajanjale on pein komui dip at akan, o dip at rir akan nan marain en jilan omui.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
I me at ran akan karoj kin tan weiki omui onion, at par akan rajon kajoi pot.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Warain at mour me jaunpar ijeijok, a ma re toto, a pan waleijok, a ma me kajampwal, a pan apwal o dodok. Pwe a kin tan wei madan, dueta kit kin pir wei.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
A ij me kak dedeki mana en omui onion, o ij me kin majak onion wet?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Kom kotin padaki on kit, me kit pan mela, pwe jen lolekonkila.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Main Ieowa, kom kotin puron wukedoke don kit; arai da omui onion? Kom kotin maki on japwilim omui ladu kan!
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Kom kotin kadire kin kit ala ar kalanan ni manjan, kit ap pan kapin o pereperen arain at maur.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Kom kotin kaperen kit da murin at kalokoloker, o murin at kamekam warai.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Kom kotin kajale on japwilim omui ladu kanomui wiawia kan o omui wau on na jeri kan.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
leowa at Kot, en kalanan don kit o kotin kapwaiada dodok en pa at akan re at; ei kom kotin kapwaiada dodok en pa at akan!
