Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Ei bøn av gudsmannen Moses. Herre, du hev vore ei livd for oss frå ætt til ætt.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Fyrr fjelli vart til, og du skapte jordi og heimen, ja frå æva og til æva er du Gud.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Du let menneskja venda um til dust og segjer: «Vend um att, de menneskjeborn!»
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
For tusund år er i dine augo som dagen i går når han lid, som ei vakt um natti.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Du riv deim burt som i flaum, dei vert som ein svevn, um morgonen er dei som groande graset;
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
um morgonen blømer det og gror, um kvelden visnar det burt og turkast upp.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
For me hev forgjengest ved din vreide, og ved din harm er me burtskræmde.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Du hev sett våre misgjerder for augo dine, vår løynde synd i ljoset frå di åsyn.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
For alle våre dagar er framfarne i din vreide, me hev livt våre år til ende som ein sukk.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Vår livstid, ho varer sytti år, og når der er mykje kraft, åtteti år, og jamvel det stoltaste er møda og fåfengd, for snart er det framfare, og me flaug burt.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Kven kjenner styrken i din vreide og din harm, soleis som ein bør ottast deg?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Å telja våre dagar, det lære du oss, at me kann få visdom i hjarta.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Vend um, Herre! Kor lenge? Og lat det gjera deg vondt for tenarane dine!
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Metta oss med di miskunn når morgonen renn, so vil me fegnast og gleda oss alle våre dagar!
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Gled oss etter dei dagar du hev bøygt oss, etter dei år me hev set ulukka!
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Lat di gjerning syna seg for tenarane dine og din herlegdom yver deira born!
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Og Herren, vår Guds ynde vere yver oss, og det våre hender gjer, gjeve du framgang for oss, ja, det våre hender gjer, det gjeve du framgang!
