Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
En bønn av Moses, den Guds mann. Herre! Du har vært oss en bolig fra slekt til slekt.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Før fjellene blev til, og du skapte jorden og jorderike, ja fra evighet til evighet er du, Gud.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Du byder mennesket vende tilbake til støv og sier: Vend tilbake, I menneskebarn!
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
For tusen år er i dine øine som den dag igår når den farer bort, som en vakt om natten.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Du skyller dem bort, de blir som en søvn. Om morgenen er de som det groende gress;
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
om morgenen blomstrer det og gror, om aftenen visner det og blir tørt.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
For vi har gått til grunne ved din vrede, og ved din harme er vi faret bort med forferdelse.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Du har satt våre misgjerninger for dine øine, vår skjulte synd for ditt åsyns lys.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
For alle våre dager er bortflyktet i din vrede; vi har levd våre år til ende som et sukk.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Vårt livs tid, den er sytti år og, når der er megen styrke, åtti år, og dets herlighet er møie og tomhet; for hastig blev vi drevet fremad, og vi fløi avsted.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Hvem kjenner din vredes styrke og din harme, således som frykten for dig krever?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Lær oss å telle våre dager, at vi kan få visdom i hjertet!
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Vend om, Herre! Hvor lenge? Ha medynk med dine tjenere!
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Mett oss, når morgenen kommer, med din miskunnhet, så vil vi juble og være glade alle våre dager!
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Gled oss så mange dager som du har plaget oss, så mange år som vi har sett ulykke!
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
La din gjerning åpenbares for dine tjenere og din herlighet over deres barn!
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Og Herrens, vår Guds liflighet være over oss, og våre henders gjerning fremme du for oss, ja, våre henders gjerning, den fremme du!
