Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Mozus, Tā Dieva vīra, lūgšana.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Kungs, Tu mums esi par patvērumu uz radu radiem; pirms kalni radušies un Tu zemi un pasauli biji sataisījis, Tu esi mūžīgi mūžam tas stiprais Dievs.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Tu cilvēkus dari par pīšļiem un saki: griežaties atpakaļ, jūs cilvēku bērni.
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Jo tūkstoši gadi Tavā priekšā ir kā tā diena, kas vakar pagājusi, un kā vienas nakts vaktis.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Tu tos aizrauj kā plūdos; tie ir kā miegs, tie ir agrumā kā zāle, kas atzeļ,
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
Kas rītā zaļo un atzeļ, un vakarā top nopļauta un kalst.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Jo caur Tavu dusmību mēs iznīkstam un caur Tavu bardzību mēs topam izbiedēti.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Tu lieci mūsu noziegumus Savā priekšā, mūsu apslēptos grēkus priekš Sava vaiga gaišuma.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
Jo visas mūsu dienas aiziet caur Tavu dusmību; mēs pavadām savus gadus kā pasaku.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Mūsu dzīvības laiks stāv septiņdesmit gadus, vai, ja kas ļoti stiprs, astoņdesmit gadus, un viņas labums ir grūtums un bēdas; jo tā aiziet ātri un mēs skrienam nost.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Bet kas atzīst Tavas dusmības stiprumu un Tavu bardzību, Tevi bīdamies?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Māci mums mūsu dienas tā skaitīt, ka gudru sirdi dabūjam.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Atgriezies, Kungs, atkal pie mums, - cik ilgi tad tas būs? un esi Saviem kalpiem žēlīgs.
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Paēdini mūs agri ar Savu žēlastību, tad mēs gavilēsim, un priecāsimies visu savu mūžu.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Iepriecini mūs pēc tām dienām, kur Tu mūs apbēdinājis, pēc tiem gadiem, kur esam redzējuši ļaunumu.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Parādi Saviem kalpiem Savus darbus un Savu godu viņu bērniem.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Un Tā Kunga, mūsu Dieva, laipnība lai paliek pār mums! Un pašķir pie mums mūsu roku darbu, mūsu roku darbu, to Tu pašķir!
