Zsoltárok 90

1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.

oratio Mosi hominis Dei Domine refugium tu factus es nobis in generatione et generatione

2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.

priusquam montes fierent et formaretur terra et orbis a saeculo usque in saeculum tu es Deus

3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!

ne avertas hominem in humilitatem et dixisti convertimini filii hominum

4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.

quoniam mille anni ante oculos tuos tamquam dies hesterna quae praeteriit et custodia in nocte

5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,

quae pro nihilo habentur eorum anni erunt

6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.

mane sicut herba transeat mane floreat et transeat vespere decidat induret et arescat

7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.

quia defecimus in ira tua et in furore tuo turbati sumus

8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.

posuisti iniquitates nostras in conspectu tuo saeculum nostrum in inluminatione vultus tui

9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.

quoniam omnes dies nostri defecerunt in ira tua defecimus anni nostri sicut aranea meditabantur

10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.

dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni si autem in potentatibus octoginta anni et amplius eorum labor et dolor quoniam supervenit mansuetudo et corripiemur

11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?

quis novit potestatem irae tuae et prae timore tuo iram tuam

12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.

dinumerare dexteram tuam sic notam fac et conpeditos corde in sapientia

13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.

convertere Domine usquequo et deprecabilis esto super servos tuos

14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.

repleti sumus mane misericordia tua et exultavimus et delectati sumus in omnibus diebus nostris

15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.

laetati sumus pro diebus quibus nos humiliasti annis quibus vidimus mala

16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.

et respice in servos tuos et in opera tua et dirige filios eorum

17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!

et sit splendor Domini Dei nostri super nos et opera manuum nostrarum dirige super nos et opus manuum nostrarum dirige;