Zsoltárok 90

1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.

Oratio Moysi hominis Dei. Domine, refugium factus es nobis: a generatione in generationem.

2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.

Priusquam montes fierent, aut formaretur terra, et orbis: a sæculo et usque in sæculum tu es Deus.

3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!

Ne avertas hominem in humilitatem: et dixisti: Convertimini filii hominum.

4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.

Quoniam mille anni ante oculos tuos, tamquam dies hesterna, quæ præteriit, Et custodia in nocte,

5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,

quæ pro nihilo habentur, eorum anni erunt.

6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.

Mane sicut herba transeat, mane floreat, et transeat: vespere decidat, induret, et arescat.

7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.

Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus.

8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.

Posuisti iniquitates nostras in conspectu tuo: sæculum nostrum in illuminatione vultus tui.

9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.

Quoniam omnes dies nostri defecerunt: et in ira tua defecimus. Anni nostri sicut aranea meditabuntur:

10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.

dies annorum nostrorum in ipsis, septuaginta anni. Si autem in potentatibus octoginta anni: et amplius eorum, labor et dolor. Quoniam supervenit mansuetudo: et corripiemur.

11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?

Quis novit potestatem iræ tuæ: et præ timore tuo iram tuam

12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.

dinumerare? Dexteram tuam sic notam fac: et eruditos corde in sapientia.

13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.

Convertere Domine usquequo? et deprecabilis esto super servos tuos.

14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.

Repleti sumus mane misericordia tua: et exultavimus, et delectati sumus omnibus diebus nostris.

15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.

Lætati sumus pro diebus, quibus nos humiliasti: annis, quibus vidimus mala.

16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.

Respice in servos tuos, et in opera tua: et dirige filios eorum.

17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!

Et sit splendor Domini Dei nostri super nos, et opera manuum nostrarum dirige super nos: et opus manuum nostrarum dirige.