Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Oratio Moysi, hominis Dei. [Domine, refugium factus es nobis a generatione in generationem.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Priusquam montes fierent, aut formaretur terra et orbis, a sæculo et usque in sæculum tu es, Deus.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Ne avertas hominem in humilitatem: et dixisti: Convertimini, filii hominum.
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Quoniam mille anni ante oculos tuos tamquam dies hesterna quæ præteriit: et custodia in nocte
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
quæ pro nihilo habentur, eorum anni erunt.
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
Mane sicut herba transeat; mane floreat, et transeat; vespere decidat, induret, et arescat.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Quia defecimus in ira tua, et in furore tuo turbati sumus.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Posuisti iniquitates nostras in conspectu tuo; sæculum nostrum in illuminatione vultus tui.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
Quoniam omnes dies nostri defecerunt, et in ira tua defecimus. Anni nostri sicut aranea meditabuntur;
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
dies annorum nostrorum in ipsis septuaginta anni. Si autem in potentatibus octoginta anni, et amplius eorum labor et dolor; quoniam supervenit mansuetudo, et corripiemur.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Quis novit potestatem iræ tuæ, et præ timore tuo iram tuam
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
dinumerare? Dexteram tuam sic notam fac, et eruditos corde in sapientia.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Convertere, Domine; usquequo? et deprecabilis esto super servos tuos.
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Repleti sumus mane misericordia tua; et exsultavimus, et delectati sumus omnibus diebus nostris.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Lætati sumus pro diebus quibus nos humiliasti; annis quibus vidimus mala.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Respice in servos tuos et in opera tua, et dirige filios eorum.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Et sit splendor Domini Dei nostri super nos, et opera manuum nostrarum dirige super nos, et opus manuum nostrarum dirige.]
