Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Preghiera di Mosè, uomo di Dio. O Signore, tu sei stato per noi un rifugio d’età in età.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Avanti che i monti fossero nati e che tu avessi formato la terra e il mondo, anzi, ab eterno in eterno, tu sei Dio.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Tu fai tornare i mortali in polvere e dici: Ritornate, o figliuoli degli uomini.
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Perché mille anni, agli occhi tuoi, sono come il giorno d’ieri quand’è passato, e come una veglia nella notte.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Tu li porti via come in una piena; son come un sogno. Son come l’erba che verdeggia la mattina;
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
la mattina essa fiorisce e verdeggia, la sera è segata e si secca.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Poiché noi siam consumati per la tua ira, e siamo atterriti per il tuo cruccio.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Tu metti le nostre iniquità davanti a te, e i nostri peccati occulti, alla luce della tua faccia.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
Tutti i nostri giorni spariscono per il tuo cruccio; noi finiamo gli anni nostri come un soffio.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
I giorni de’ nostri anni arrivano a settant’anni; o, per i più forti, a ottant’anni; e quel che ne fa l’orgoglio, non è che travaglio e vanità; perché passa presto, e noi ce ne voliam via.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Chi conosce la forza della tua ira e il tuo cruccio secondo il timore che t’è dovuto?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Insegnaci dunque a così contare nostri giorni, che acquistiamo un cuor savio.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Ritorna, o Eterno; fino a quando? e muoviti a pietà dei tuoi servitori.
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Saziaci al mattino della tua benignità, e noi giubileremo, ci rallegreremo tutti i dì nostri.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Rallegraci in proporzione de’ giorni che ci hai afflitti, e degli anni che abbiam sentito il male.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Apparisca l’opera tua a pro de’ tuo servitori, e la tua gloria sui loro figliuoli.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
La grazia del Signore Iddio nostro sia sopra noi, e rendi stabile l’opera delle nostre mani; sì, l’opera delle nostre mani rendila stabile.
