Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Bæn guðsmannsins Móse. Drottinn, þú hefur verið okkur athvarf frá kynslóð til kynslóðar.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Áður en þú skapaðir fjöllin og jörðin varð til, varst þú, ó Guð – þú átt þér hvorki upphaf né endi!
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Þú talar – og maðurinn verður aftur að dufti.
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Þúsund ár eru eins og einn dagur fyrir þér, eins og klukkustund!
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Við berumst með straumi tímans og hverfum líkt og í draumi.
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
Við erum eins og grasið sem grær að morgni en skrælnar að kvöldi, visnar og deyr.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Við föllum fyrir reiði þinni og hnígum fyrir bræði þinni.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Þú hefur breitt úr syndum okkar frammi fyrir þér – einnig hinum leyndu syndum – engin þeirra er þér hulin.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
Reiði þín er enginn leikur. Er að undra þótt ævin sé erfið og dagarnir líði sem andvarp.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Ævi okkar er sjötíu ár og þegar best lætur áttatíu ár. En jafnvel bestu árin eru full af mæðu og hégóma. Þau eru horfin áður en varir og við á bak og burt!
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Hver þekkir ógnir reiði þinnar, og hvert okkar óttast þig eins og ber?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Kenndu okkur að telja alla okkar daga og skilja hve ævin er stutt. Gefðu að við fáum notað hana til góðs.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Ó, Drottinn, hve lengi er þess að bíða að þú dragir reiði þína í hlé og blessir okkur á nýjan leik?
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Miskunna okkur á hverjum morgni að við megum gleðjast hvern einasta dag.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Já, gefðu okkur gleði í stað armæðu liðinna daga.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Leyfðu okkur aftur að reyna máttarverk þín svo að börn okkar sjái dýrð þína eins og við forðum.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Náð Drottins Guðs sé með okkur. Hann veiti okkur gæfu og gengi.
