Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Prière de Moïse homme de Dieu. Seigneur, tu as été notre refuge de génération en génération.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Tu es dans les siècles des siècles, avant la création des montagnes, et de la terre et du monde.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Ne fais point retomber l'homme en son humiliation, toi qui as dit: Convertissez-vous, fils des hommes.
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Car des milliers d'années sont à tes yeux comme le jour d'hier qui s'est écoulé, et comme une veille de la nuit.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Leurs années seront comme un néant.
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
Que l'homme passe le matin comme la verdure; que le matin il fleurisse et passe; que le soir il tombe, soit foulé et se dessèche.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Car nous avons défailli devant ta colère; nous avons été troublés par ton courroux.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Tu as mis nos iniquités devant ta face, et notre vie à la clarté de ton visage.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
Et tous nos jours se sont évanouis, et nous avons défailli devant ta colère. Et nos années sont tissues comme une toile d'araignée.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Les jours de nos années sont soixante-dix ans; et pour les forts, quatre-vingts; et au delà, ce n'est que peine et labeur. Alors la faiblesse nous vient et nous adoucit.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Qui peut connaître la force de ta colère, et mesurer la terreur qu'elle inspire?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Manifeste-nous donc ta droite, et instruis nos cœurs dans la sagesse.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Reviens à nous, ô Seigneur: jusques à quand…? Viens consoler tes serviteurs.
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Nous avons, dès l'aurore, été remplis de ta miséricorde, et nous avons tressailli, et nous avons été pleins de délices tous les jours de notre vie.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Nous nous sommes réjouis en retour des jours d'humiliation et des années mauvaises que nous avons vues.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Jette un regard sur tes serviteurs et sur tes œuvres, et dirige leurs fils.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Et que soit sur nous la clarté du Seigneur notre Dieu; Seigneur, dirige toi-même les travaux de nos mains.
