Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Prière de Moïse, homme de Dieu. Seigneur, tu as été notre demeure de génération en génération.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Avant que les montagnes soient nées et que tu aies formé la terre et le monde, d’éternité en éternité tu es Dieu.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Tu fais retourner l’homme jusqu’à la poussière, et tu dis: Retournez, fils des hommes.
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Car 1 000 ans, à tes yeux, sont comme le jour d’hier quand il est passé, et comme une veille dans la nuit.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Comme un torrent tu les emportes; ils sont comme un sommeil, – au matin, comme l’herbe qui reverdit:
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
Au matin, elle fleurit et reverdit; le soir on la coupe, et elle sèche.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Car nous sommes consumés par ta colère, et nous sommes épouvantés par ta fureur.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Tu as mis devant toi nos iniquités, devant la lumière de ta face nos [fautes] cachées.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
Car tous nos jours s’en vont par ta grande colère; nous consumons nos années comme une pensée.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Les jours de nos années montent à 70 ans, et si, à cause de la vigueur, ils vont à 80 ans, leur orgueil encore est peine et vanité; car [notre vie] s’en va bientôt, et nous nous envolons.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Qui connaît la force de ta colère, et, selon ta crainte, ton courroux?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Enseigne-nous ainsi à compter nos jours, afin que nous en acquérions un cœur sage.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Éternel! retourne-toi. – Jusques à quand? – Et repens-toi à l’égard de tes serviteurs.
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Rassasie-nous, au matin, de ta bonté; et nous chanterons de joie, et nous nous réjouirons tous nos jours.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Réjouis-nous selon les jours où tu nous as affligés, selon les années où nous avons vu des maux.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Que ton œuvre apparaisse à tes serviteurs, et ta majesté à leurs fils.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Et que la gratuité du Seigneur, notre Dieu, soit sur nous; et établis sur nous l’œuvre de nos mains: oui, l’œuvre de nos mains, établis-la.
