Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
A prayer of Moses the man of God. LORD, thou hast been our dwelling-place in all generations.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Before the mountains were brought forth, or ever thou hadst formed the earth and the world, even from everlasting to everlasting, thou [art] God.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Thou turnest man to destruction; and sayest, Return, ye children of men.
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
For a thousand years in thy sight [are but] as yesterday when it is past, and [as] a watch in the night.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Thou carriest them away as with a flood; they are [as] a sleep; in the morning [they are] like grass [which] groweth.
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
In the morning it flourisheth, and groweth; in the evening it is cut down, and withereth.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
For we are consumed by thy anger, and by thy wrath are we troubled.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Thou hast set our iniquities before thee, our secret [sins] in the light of thy countenance.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
For all our days are passed away in thy wrath: we spend our years, as a tale [that is told].
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
The days of our years [are] seventy years; and if by reason of strength [they are] eighty years, yet [is] their strength labor and sorrow; for it is soon cut off, and we fly away.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Who knoweth the power of thy anger? even according to thy fear, [so is] thy wrath.
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
So teach [us] to number [our] days, that we may apply our hearts to wisdom.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Return, O LORD, how long? and repent thou concerning thy servants.
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
O satisfy us early with thy mercy; that we may rejoice and be glad all our days.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Make us glad according to the days [in which] thou hast afflicted us, [and] the years [in which] we have seen evil.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Let thy work appear to thy servants, and thy glory to their children.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
And let the beauty of the LORD our God be upon us: and establish thou the work of our hands upon us; yes, the work of our hands establish thou it.
