< Zsoltárok 90 >
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
A Prayer by Moses, the Man of God. Lord! a dwelling-place, hast, thou, become to us, From generation to generation:
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Before, the mountains, were born, Or thou hadst brought forth the earth and the world, Even, from age to age, thou, [wast] GOD.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Thou causest man to return unto dust, And hast said—Return, ye sons of Adam!
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
For, a thousand years, in thine eyes, [are], As yesterday, in that it passed away, Or [as] a watch in the night.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Thou hast snatched them away, A sleep, do they become, In the morning, [they are] like grass that shooteth up,
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
In the morning, it sprouteth and shooteth up, By the evening, it is cut down and withered.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
For we are consumed in thine anger, And, in thy wrath, are we dismayed;
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Thou hast set, Our iniquities before thee, Our secret near the luminary of thy face.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
For, all our days, decline in thy wrath, —We end our years like a sigh.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
The days of our years, have, in them, three score years and ten, And, if, by reason of strength, they have fourscore years, Yet, their boast, is labour and sorrow, For it hath passed quickly, and we have flown away.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Who knoweth the strength of thine anger? Even, according to the fear of thee, is thy wrath!
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
How to number our days, so grant us to know, That we may win us a heart that hath wisdom.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Return, Yahweh, oh how long? And have compassion upon thy servants;
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Satisfy us, in the morning, with thy lovingkindness, That we may shout aloud and be glad, Throughout all our days.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Make us glad, according to, The days thou hast humbled us, The years we have seen misfortune:
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Let thy work, appear unto thy servants, And, thy majesty, upon their children;
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
And let the delightfulness of Adonay our God be upon us, —And, the work of our hands, establish thou upon us, Yea, the work of our hands, establish thou it.