Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
“BOOK IV. A prayer of Moses, the man of God.” LORD! thou hast been our dwelling-place In all generations!
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Before the mountains were brought forth, Or ever thou hadst formed the earth and the world, Even from everlasting to everlasting thou art God!
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
But man thou turnest again to dust, And sayst, “Return, ye children of men!”
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
For a thousand years are, in thy sight, As yesterday when it is past, And as a watch in the night.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Thou carriest him away as with a flood; He is a dream; In the morning he springeth up like grass,
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
Which flourisheth and shooteth up in the morning, And in the evening is cut down, and withered.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
For we are consumed by thine anger, And by thy wrath are we destroyed.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Thou settest our iniquities before thee, Our secret sins in the light of thy countenance.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
By reason of thine anger all our days vanish away; We spend our years like a thought.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
The days of our life are threescore years and ten, And, by reason of strength, may be fourscore years: Yet is the pride of them weariness and sorrow; For it vanisheth swiftly, and we fly away.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Yet who attendeth to the power of thine anger? Who with due reverence regardeth thine indignation?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Teach us so to number our days, That we may apply our hearts to wisdom!
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Desist, O LORD! How long—? Have compassion upon thy servants!
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Satisfy us speedily with thy mercy, That we may rejoice and be glad all our days!
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Make us glad according to the time in which thou hast afflicted us; According to the years in which we have seen adversity!
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Let thy deeds be known to thy servants, And thy glory to their children!
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Let the favor of the LORD our God be upon us, And establish for us the work of our hands; Yea, the work of our hands, establish thou it!
