Zsoltárok 90

1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.

2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.

3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!

4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.

5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,

6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.

7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.

8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.

9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.

10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.

11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?

12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.

13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.

14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.

15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.

16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.

17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!