Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
BOOK FOURTH: “A prayer of Moses the man of God.” Lord, a place of refuge hast thou been unto us in all generations.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Before yet the mountains were brought forth, or thou hadst ever produced the earth and the world, even from everlasting to everlasting, thou art God.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Thou turnest man to contrition, and sayest, Return ye children of men.
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
For a thousand years are in thy eyes but as the yesterday when it is past, and as a watch in the night.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Thou carriest them away as with a flood; they are as a sleep: in the morning [they grow] like the grass which changeth.
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
In the morning it blossometh, and is changed: in the evening it is mowed off, and withereth.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
For [thus] are we consumed by thy anger, and by thy fury are we terrified.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Thou hast set our iniquities before thee, our concealed sins before the light of thy countenance.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
For all our days are passed away in thy wrath: we consume our years like a word that is spoken.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
The days of our years in this life are seventy years; and if by uncommon vigor they be eighty, yet is their greatness trouble and mishap; for it soon hasteneth off, and we fly away.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Who knoweth the strength of thy anger, and thy wrath which is like the fear of thee?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Let us then know how to number our days, that we may obtain a heart endowed with wisdom.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Return, O Lord, how long yet? and bethink thee concerning thy servants.
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
O satisfy us in the morning with thy kindness, that we may be glad and rejoice throughout all our days.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Cause us to rejoice as many days as those wherein thou hast afflicted us, the years wherein we have seen unhappiness.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Let thy act be visible on thy servants, and thy majesty over their children.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
And may the beauty of the Lord our God be upon us; and the work of our hands do thou firmly establish upon us: yea, the work of our hands—firmly establish thou it.
