Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Lamo mar Musa ngʼat Nyasaye. Yaye Jehova Nyasaye, isebedo kar dak marwa nyaka nene e tienge duto.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Kane pok gode obetie kata kane pok ichweyo piny gi ji modak e iye, to isebedo ka in Nyasaye nyaka nene kendo manyaka chiengʼ.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Idwoko dhano e lowo, kiwacho niya, “Doguru e lowo un koth dhano.”
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Nimar higni alufu achiel e nyimi chalo gi odiechiengʼ manyoro mosekalo, kata gi sa mar otieno.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Iywoyo dhano ilalgo nono ka nindo mar tho terogi; gichalo gi lum mangʼich mar okinyi,
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
ma kata obedo ni loth ka ngʼich gokinyi to godhiambo to ner kendo two.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Mirimbi tiekowa kendo kecho mikechogo kodwa bwogowa.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Iseketo richowa e nyimi, ee, richowa ma watimo lingʼ-lingʼ ineno seche duto.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
Ndalowa kadho piyo nikech mirimbi; hikwa rumo piyo gi chir.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Ndalowa en piero abiriyo kata piero aboro, ka ringrewa otegno; to kata kamano ndalogo duto opongʼ gi chandruok kod kuyo, nimar gikalo piyo, kendo gilal nono.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
En ngʼa mongʼeyo teko mar mirimbi? Nimar gero mari nigi teko machalo gi teko ma luori kelo.
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Omiyo puonjwa kwano ndalowa kare, mondo wabed gi chuny mariek.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Ibiro siko kikecho nyaka karangʼo, yaye Jehova Nyasaye? Lokri, kech jatichni.
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Romwa gokinyi gi herani ma ok rem, mondo wawer gi ilo kendo wabed mamor ndalowa duto.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Mi wabed mamor amingʼa mana kaka isemiyo waneno malit, marom gi higni ma wasenene chandruok.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Mad tijeni nere gi jotichni, mad duongʼni nyisre ne nyithindi.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Mad ngʼwono mar Ruoth Nyasachwa obed kodwa; yie igurnwa tich mar lwetwa, ee gurnwa tich mar lwetwa.
