Zsoltárok 90

1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.

Herre! du har været vor Bolig fra Slægt til Slægt.

2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.

Før Bjergene bleve til, og du dannede Jorden og Jorderige, fra Evighed til Evighed er du Gud.

3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!

Du vender det med et Menneske, at han bliver knust; og du siger: Kommer igen, I Menneskens Børn!

4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.

Thi tusinde Aar ere for dine Øjne som den Dag i Gaar, naar den er forbigangen; og som en Nattevagt.

5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,

Du bortskyller dem, de blive som en Søvn, om Morgenen ere de som Græs, der gaar bort.

6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.

Om Morgenen blomstrer det, og det gaar bort, om Aftenen afhugges det og tørres.

7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.

Thi vi fortæres i din Vrede, og vi forfærdes i din Harme.

8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.

Du har sat vore Misgerninger for dine Øjne, vor skjulte Synd for dit Ansigts Lys.

9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.

Thi alle vore Dage ere svundne bort i din Vrede, vi have hentæret vore Aar som en Tanke.

10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.

Vore Aars Dage, de ere halvfjerdsindstyve Aar, og er der Styrke, firsindstyve Aar; og deres Stolthed er Møje og Forfængelighed; thi hastelig gaar den forbi, og vi flyve derfra.

11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?

Hvo kender din Vredes Magt og din Harme, saaledes som Frygten for dig udkræver?

12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.

Lær os saaledes at tælle vore Dage, at vi bekomme Visdom i Hjertet.

13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.

Vend om, Herre! hvor længe —? og lad det gøre dig ondt over dine Tjenere.

14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.

Mæt os aarle med din Miskundhed, saa ville vi synge med Fryd og være glade i alle vore Dage.

15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.

Glæd os efter de Dage, som du har plaget os, efter de Aar, som vi have set Ulykke.

16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.

Lad din Gerning aabenbares for dine Tjenere og din Herlighed over deres Børn.

17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!

Og Herrens, vor Guds, Livsalighed være over os, og gør du vore Hænders Gerning fast for os, ja, gør vore Hænders Gerning fast!