< Zsoltárok 90 >
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Molitva. Mojsija, sluge Božjega. Jahve, ti nam bijaše okrilje od koljena do koljena.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Prije nego se rodiše bregovi, prije nego postade kopno i krug zemaljski, od vijeka do vijeka, Bože, ti jesi!
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Smrtnike u prah vraćaš i veliš: “Vratite se, sinovi ljudski!”
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Jer je tisuću godina u očima tvojim k'o jučerašnji dan koji je minuo i kao straža noćna.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Razgoniš ih k'o jutarnji san, kao trava su što se zeleni:
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
jutrom cvate i sva se zeleni, a uvečer - već se suši i vene.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Zaista, izjeda nas tvoja srdžba i zbunjuje ljutina tvoja.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Naše si grijehe stavio pred svoje oči, naše potajne grijehe na svjetlost lica svojega.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
Jer svi naši dani prođoše u gnjevu tvojemu, kao uzdah dovršismo godine svoje.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Zbroj naše dobi sedamdeset je godina, ako smo snažni, i osamdeset; a većina od njih muka je i ništavost: jer prolaze brzo i mi letimo odavle.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Tko će mjeriti žestinu gnjeva tvojega, tko proniknuti srdžbu tvoju?
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Nauči nas dane naše brojiti, da steknemo mudro srce.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Vrati se k nama, Jahve! TÓa dokle ćeš? Milostiv budi slugama svojim!
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Jutrom nas nasiti smilovanjem svojim, da kličemo i da se veselimo u sve dane!
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Obraduj nas za dane kad si nas šibao, za ljeta kad smo stradali!
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Neka se na slugama tvojim pokaže djelo tvoje i tvoja slava na djeci njihovoj!
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Dobrota Jahve, Boga našega, nek' bude nad nama daj da nam uspije djelo naših ruku, djelo ruku naših nek' uspije.