Zsoltárok 90
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Kasakkung: Mosi BAWIPA nang teh se pueng dawk ka onae doeh.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Montamnaw na sak hoehnahlan, talai hoi talai hnonaw na sak hoehnahlan hoi, nang teh a yungyoe hoi a yungyoe e Cathut lah na o.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Tami teh rawkphainae koe na ban sak teh, tami canaw ban awh leih na ti.
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Bangkongtetpawiteh, na mithmu vah kum 1,000 touh heh kaloum tangcoung e paduem patetlah ao teh, tangmin buet touh patetlah ao.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Ahnimouh teh tuikalen patetlah na loum sak teh, vai touh muet ka ip e patetlah na o sak. Amom e phokahring ka nâw e patetlah doeh ao.
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
Amom vah dikhring lah a nâw teh, tangmin lah tâtueng lah ao teh a kamyai awh.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Bangkongtetpawiteh, na lungkhueknae lahoi rawkphainae koe pha awh toe. Na lungkhueknae lahoi na pakhi awh toe.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Ka payonnae teh na hmalah thoseh, ka hro awh e yonnae teh, na minhmai angnae koe thoseh, pheng dan lah ao.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
Bangkongtetpawiteh, ahninnaw teh na lungkhueknae dawk a loum awh teh, ka kumnaw teh cingounae dawk ka baw sak awh.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Hringyung teh kum 70 touh doeh. Thao dawkvah, kum 80 touh hai a pha thai. Hatei, kum sawnae teh, thatawnnae hoi lungmathoenae lah doeh ao. Bangkongtetpawiteh, tang a loum teh maimouh hai tang due awh.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Na lungkhuek thaonae heh apinimouh a panue. Na lungkhueknae heh taki han totouh apinimaw a taki.
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
Hottelah lungangnae lungthin tawn thai awh nahanelah, ahnintha pareinae na cangkhai haw.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Oe BAWIPA, bout ban haw. Nâtotouh maw na o han. Na sannaw heh pahren haw.
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Ka hringyung thung ka lunghawi awh teh, kanawm thai awh nahanelah, na lungmanae hoi karanglah lung na kuep sak haw.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Hno kathout hmonae kum pueng hoi, na rektapnae hninthapa pueng hah ka lunghawinae lah coung sak haw.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Na sak e hah na sannaw koe kamnue sak nateh, na bawilennae teh a canaw koe kamnuek naseh.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
BAWIPA Cathut na lunghawinae teh, kai koe awm naseh. Ka kut ni a tawk e naw teh, maimouh hanlah cak seh. Ka kut ni a tawk e naw teh, caksak lah awm lawiseh.
