< Zsoltárok 90 >
1 Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
Bawipa, nang taw cadil dyna kaimih a awmnaak hun na awm hyk ti.
2 Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
Thlangkhqi a awm hlanawh lungdek ingkaw khawmdek na syn hlan awh, kumqui ingkaw kumqui dyna nang taw Khawsa na awm hyk ti.
3 Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
Thlanghqing ce dekvai na hlat sak tlaih tiksaw, “thlanghqing cakhqi aw, dekvai na hlat tlaih hlah uh,” tina hyk ti.
4 Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
Kum thongoet awm nang a huh awhtaw ak khum bang khaw nynoet amyihna ni a awm, am awhtaw thanoet amyihna ni a awm.
5 Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
Thlanghqing ve thihnaak awh ihnaak ing khawl bang tiksaw; mymcang awhkaw qam ak cawn thai amyihna ni a awm.
6 reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
Myncang hqit awhtaw sai pai hlai uhy, khawmy ben awhtaw zai nawh reu hy.
7 Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
Nak kawsonaak ing kaimih ve ni ai nawh nam thin tawinaak ce kaimih aham kqih awm soeih hy.
8 Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
Kaimih a sai thawlhnaakkhqi ce na haiawh ta nawh, kaimih anghyp thawlhnaakkhqi ce na hai awhkaw vangnaak ing coei pheng hy.
9 Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
Kaimih a khawnghi boeih ve nak kawso ak kaiawh khum boeih hy; kumkhqi boeih ve ko ang kqangnaak ing dyt sak unyng.
10 Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
Kaimih a khawnghi a sang taw kum khqihkip - tha a awm awhtaw kup kqetkip pha thai mai hy; Cehlai ce ak khuiawh ak leek soeih zani kyinaak ingkaw kawseetnaak hqoeng ni, ang tawnna khum bang nawh, ding bang unyng.
11 Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
Nang ak kawso thaawmnaak ce u ing a sim? Ikawtih nang ak kawsonaak ve kqih hly kawi dyna bau soeih ky.
12 Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
kawlung cyihnaak kami huhnaak thai aham, hqingkhui khawnghi ak thym na noet thainaak ce ni cawngpyi lah.
13 Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
Aw Bawipa, ngai qu dawm cang! Ikchoet nu nak kaw a so hyn kaw? Na tyihzawihkhqi ak khan awh qeennaak ta cang.
14 Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
Na lungnaak amak dyt thai ing mymcang awh ni phyi sak khqi nawh, cawhtaw zeelnaak laa sa kawng unyng saw ka hqing khui pyt kamik kaw zeel kaw.
15 Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
Khawnghi khawqyt nani khuikha sak khqi hawh amyihna kawzeelnaak ni pek khqi lawt lah, kawtih kum khawqyt awh kyinaak hu hawh unyng.
16 Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
Na ik-oeih sai ce na tyihzawihkhqi venawh dang sak nawh, na boeimangnaak ce na cakhqi venawh dang sak lah.
17 S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!
Ningmih a Bawipa Khawsa ak kawzeelnaak ce ningnih ak khan awh awm seh nyng; kaimih a kut bibi ve cak law sak lah.