Zsoltárok 9
1 A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
Ki he Takimuʻa ʻi he Muti-Lapeni, ko e Saame ʻa Tevita. Te u fakafetaʻi kiate koe, ʻE Sihova, ʻaki hoku loto kotoa; te u fakahā atu hoʻo ngāue fakaofo kotoa pē.
2 Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
Te u fiefia mo nekeneka ʻiate koe: te u hiva fakamālō ki ho huafa, ʻa koe ʻoku ke māʻolunga lahi taha pe.
3 A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
Pea ka foki kimui hoku ngaahi fili, te nau hinga ʻo ʻauha ʻi ho fofonga.
4 Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
He naʻa ke langomia ʻeku totonu mo ʻeku ngāue; naʻa ke nofo ʻi he nofoʻa, ʻo fakamaau ʻi he māʻoniʻoni.
5 Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
Kuo ke valoki ʻae hiteni, kuo ke fakaʻauha ʻae angakovi, kuo ke tāmateʻi honau hingoa ke taʻengata pea taʻengata.
6 Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
Kuo hoko ke ngata ʻaupito ʻae ngaahi fakaʻauha ʻoe fili: pea ko honau ngaahi kolo kuo ke fakaʻauha; kuo ʻauha mo kinautolu honau fakamanatu.
7 De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
Ka ʻe moʻui maʻuaipē ʻa Sihova: kuo ne teuʻi hono ʻafioʻanga ki he fakamaau.
8 És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
Pea te ne fakamaau ʻa māmani ʻi he māʻoniʻoni, ʻe ʻatu ʻe ia ʻae fakamaau ki he kakai ʻi he angatonu.
9 hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
Pea ko e hūfanga foki ʻa Sihova ki he mamahi, ko e kalofanga ʻi he ngaahi ʻaho fakamamahi.
10 Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
Pea ko kinautolu ʻoku ʻilo ki ho huafa te nau falala kiate koe: he ko koe, ʻE Sihova, naʻe ʻikai te ke siʻaki ʻakinautolu ʻoku kumi kiate koe.
11 Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
Hiva fakafetaʻi kia Sihova, ʻaia ʻoku ʻafio ʻi Saione: fakahā ʻi he ʻao ʻoe kakai ʻene ngaahi ngāue.
12 Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
ʻOka ne ka ʻeke ki he toto, ʻoku ne manatuʻi ʻakinautolu: ʻoku ʻikai te ne fakangalongaloʻi ʻae tangi ʻae angavaivai.
13 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
Ke ke ʻaloʻofa kiate au, ʻE Sihova; ʻo tokanga ki heʻeku mamahi meiate kinautolu ʻoku fehiʻa kiate au, ʻa koe ʻoku ke hiki au ki ʻolunga mei he ngaahi matapā ʻoe mate:
14 azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
Koeʻuhi ke u fakahā ho ongoongolelei kotoa pē. ʻi he ngaahi matapā ʻoe taʻahine ʻo Saione: te u fiefia ʻi hoʻo fakamoʻui.
15 Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
Kuo ngalo hifo ʻae hiteni ʻi he luo naʻa nau ngaohi: ʻi he tauhele naʻa nau fakalilo kuo moʻua ai honau vaʻe.
16 Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
ʻOku ʻiloʻi ʻa Sihova ʻi he fakamaau ʻoku ne fai: kuo heleʻi ʻae angakovi ʻi he ngāue ʻa hono nima ʻoʻona. (Hikaione, Sila)
ʻE tekeʻi ʻae angahala ki loto heli, mo e ngaahi puleʻanga kotoa pē ʻoku fakangalongaloʻi ʻae ʻOtua. (Sheol h7585)
18 Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
Koeʻuhi ʻe ʻikai ngalo maʻuaipē ʻae masiva: ʻe ʻikai ʻauha ke taʻengata ʻae ʻamanaki ʻae masiva.
19 Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
Tuʻu hake, ʻE Sihova; ʻoua naʻa tuku ke mālohi ʻae tangata: tuku ke fakamaau ʻae hiteni ʻi ho ʻao.
20 szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
Fakamanavahēʻi ʻakinautolu, ʻE Sihova: koeʻuhi ke ʻilo ʻe he ngaahi puleʻanga ko e tangata pē ʻakinautolu. (Sila)
