Zsoltárok 9
1 A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
Eu te louvarei, Senhor, com todo o meu coração; contarei todas as tuas maravilhas.
2 Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
Em ti me alegrarei e saltarei de prazer; cantarei louvores ao teu nome, ó Altissimo.
3 A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
Porquanto os meus inimigos voltaram para traz, cairam e pereceram diante da tua face.
4 Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
Pois tu tens sustentado o meu direito e a minha causa; tu te assentaste no tribunal, julgando justamente.
5 Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
Reprehendeste as nações, destruiste os impios; apagaste o seu nome para sempre e eternamente.
6 Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
Oh! inimigo! acabaram-se para sempre as assolações; --e tu arrazaste as cidades, e a sua memoria pereceu com ellas.
7 De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
Mas o Senhor está assentado perpetuamente; já preparou o seu tribunal para julgar.
8 És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
Elle mesmo julgará o mundo com justiça; fará juizo aos povos com rectidão.
9 hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
O Senhor será tambem um alto refugio para o opprimido; um alto refugio em tempos de angustia.
10 Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
E em ti confiarão os que conhecem o teu nome; porque tu, Senhor, nunca desamparaste aos que te buscam.
11 Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
Cantae louvores ao Senhor, que habita em Sião; annunciae entre os povos os seus feitos.
12 Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
Pois quando busca derramamento de sangue, lembra-se d'elles; não se esquece do clamor dos miseraveis.
13 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
Tem misericordia de mim, Senhor, olha para a minha miseria, que soffro d'aquelles que me aborrecem; tu que me levantas das portas da morte,
14 azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
Para que eu conte todos os teus louvores nas portas da filha de Sião, e me alegre na tua salvação.
15 Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
As gentes enterraram-se na cova que fizeram; na rede que ocultaram ficou preso o seu pé.
16 Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
O Senhor é conhecido pelo juizo que fez; enlaçado foi o impio nas obras de suas mãos (Higgaion, Selah)
Os impios serão lançados no inferno, e todas as gentes que se esquecem de Deus. (Sheol h7585)
18 Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
Porque o necessitado não será esquecido para sempre, nem a expectação dos miseraveis perecerá perpetuamente.
19 Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
Levanta-te, Senhor; não prevaleça o homem; sejam julgadas as gentes diante da tua face.
20 szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
Põe-os em medo, Senhor, para que saibam as nações que não são mais do que homens (Selah)
