Zsoltárok 9
1 A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
Til songmeisteren, etter Mut-labben; ein salme av David. Eg vil lova Herren av alt mitt hjarta, eg vil fortelja um alle dine under.
2 Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
Eg vil gleda og fagna meg i deg, eg vil lovsyngja ditt namn, du Høgste!
3 A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
av di mine fiendar vik attende, dei snåvar og gjeng til grunnar for ditt andlit.
4 Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
For du hev ført fram min rett og mi sak, du hev sett deg på domstolen som rettferdig domar.
5 Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
Du hev aga heidningarne, øydt ut dei ugudlege, stroke ut deira namn æveleg og alltid.
6 Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
Fienden er all lagd i øyde til æveleg tid, byarne hev du støytt ned til grunns, deira minne, det hev døytt ut.
7 De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
Men Herren sit som konge til æveleg tid, han hev sett upp sin stol til doms,
8 És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
og han dømer jordriket med rettferd, segjer dom yver folkeslag med rettvisa.
9 hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
Og Herren er ei borg for den nedtyngde, ei borg i dei tider han er i trengd.
10 Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
Og dei som kjenner ditt namn, set si lit til deg; for du forlet ikkje deim som søkjer deg, Herre!
11 Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
Syng lovsong til Herren som bur på Sion! forkynn millom folki hans store gjerningar!
12 Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
For han som hemner blod, kjem deim i hug, han gløymer ikkje ropet frå dei arme.
13 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
Ver meg nådig, Herre! Sjå kva eg må lida av deim som meg hatar, du som lyfter meg upp frå daudens portar,
14 azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
so eg kann forkynna all din pris, i portarne åt Sions dotter fagna meg i di frelsa.
15 Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
Heidningarne er sokne i den grav som dei grov; deira fot er fanga i det garnet dei løynde.
16 Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
Herren hev gjort seg kjend, han hev halde dom; han fangar den ugudlege i det verk hans eigne hender gjorde. (Higgajon, Sela)
Dei ugudlege skal fara burt til helheimen, alle heidningar som gløymer Gud. (Sheol h7585)
18 Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
For den fatige vert ikkje gløymd for alltid, dei arme folks von ikkje spillt i all æva.
19 Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
Statt upp, Herre, lat ikkje menneskje få magt, lat heidningarne verta dømde for di åsyn!
20 szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
Set rædsla i deim, Herre! Lat heidningarne kjenna at dei er menneskje! (Sela)
