Zsoltárok 9
1 A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
Til sangmesteren, efter Mutlabbén; en salme av David. Jeg vil prise Herren av hele mitt hjerte, jeg vil forkynne alle dine undergjerninger.
2 Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
Jeg vil glede og fryde mig i dig, jeg vil lovsynge ditt navn, du Høieste,
3 A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
fordi mine fiender viker tilbake, faller og omkommer for ditt åsyn.
4 Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
For du har hjulpet mig til rett og dom, du har satt dig på tronen som rettferdig dommer.
5 Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
Du har truet hedningene, tilintetgjort den ugudelige; deres navn har du utslettet evindelig og alltid.
6 Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
Fiendenes boliger er helt ødelagt for all tid, og byene har du omstyrtet, deres minne er tilintetgjort.
7 De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
Og Herren troner til evig tid, han har reist sin trone til dom,
8 És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
og han dømmer jorderike med rettferdighet, han avsier dom over folkene med rettvishet.
9 hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
Og Herren er en borg for den undertrykte, en borg i nødens tider.
10 Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
Og de som kjenner ditt navn, stoler på dig; for du har ikke forlatt dem som søker dig, Herre!
11 Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
Lovsyng Herren, som bor på Sion, kunngjør blandt folkene hans store gjerninger!
12 Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
For han som hevner blod, kommer de elendige i hu, han glemmer ikke deres skrik.
13 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
Vær mig nådig, Herre! Se det jeg må lide av dem som hater mig, du som løfter mig op fra dødens porter,
14 azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
forat jeg skal forkynne all din pris, i Sions datters porter fryde mig i din frelse.
15 Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
Hedningene er sunket i den grav de gravde; deres fot er fanget i det garn de skjulte.
16 Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
Herren er blitt kjent, han har holdt dom; han fanger den ugudelige i hans egne henders gjerning. (Higgajon, Sela)
De ugudelige skal fare ned til dødsriket, alle hedninger, som glemmer Gud. (Sheol h7585)
18 Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
For ikke skal den fattige glemmes for all tid; de saktmodiges håp skal ikke gå til grunne for evig.
19 Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
Reis dig, Herre! La ikke mennesker få makt, la hedningene bli dømt for ditt åsyn!
20 szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
La frykt komme over dem, Herre! La hedningene kjenne at de er mennesker! (Sela)
