Zsoltárok 9
1 A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
Psalmus David, in finem pro occultis filii. Confitebor tibi Domine in toto corde meo: narrabo omnia mirabilia tua.
2 Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
Laetabor et exultabo in te: psallam nomini tuo Altissime,
3 A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
In convertendo inimicum meum retrorsum: infirmabuntur, et peribunt a facie tua.
4 Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
Quoniam fecisti iudicium meum et causam meam: sedisti super thronum qui iudicas iustitiam.
5 Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
Increpasti Gentes, et periit impius: nomen eorum delesti in aeternum et in saeculum saeculi.
6 Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
Inimici defecerunt frameae in finem: et civitates eorum destruxisti. Periit memoria eorum cum sonitu:
7 De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
et Dominus in aeternum permanet. Paravit in iudicio thronum suum:
8 És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
et ipse iudicabit orbem terrae in aequitate, iudicabit populos in iustitia.
9 hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
Et factus est Dominus refugium pauperi: adiutor in opportunitatibus, in tribulatione.
10 Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
Et sperent in te qui noverunt nomen tuum: quoniam non dereliquisti quaerentes te Domine.
11 Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
Psallite Domino, qui habitat in Sion: annunciate inter Gentes studia eius:
12 Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
Quoniam requirens sanguinem eorum recordatus est: non est oblitus clamorem pauperum.
13 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
Miserere mei Domine: vide humilitatem meam de inimicis meis.
14 azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
Qui exaltas me de portis mortis, ut annunciem omnes laudationes tuas in portis filiae Sion.
15 Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
Exultabo in salutari tuo: infixae sunt Gentes in interitu, quem fecerunt. In laqueo isto, quem absconderunt, comprehensus est pes eorum.
16 Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
Cognoscetur Dominus iudicia faciens: in operibus manuum suarum comprehensus est peccator.
Convertantur peccatores in infernum, omnes Gentes quae obliviscuntur Deum. (Sheol h7585)
18 Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
Quoniam non in finem oblivio erit pauperis: patientia pauperum non peribit in finem.
19 Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
Exurge Domine, non confortetur homo: iudicentur Gentes in conspectu tuo:
20 szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
Constitue Domine legislatorem super eos: ut sciant Gentes quoniam homines sunt.
