Zsoltárok 9
1 A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
For the Leader; upon Muthlabben. A Psalm of David. I will give thanks unto the LORD with my whole heart; I will tell of all Thy marvellous works.
2 Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
I will be glad and exult in Thee; I will sing praise to Thy name, O Most High:
3 A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
When mine enemies are turned back, they stumble and perish at Thy presence;
4 Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
For Thou hast maintained my right and my cause; Thou sattest upon the throne as the righteous Judge.
5 Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
Thou hast rebuked the nations, Thou hast destroyed the wicked, Thou hast blotted out their name for ever and ever.
6 Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
O thou enemy, the waste places are come to an end for ever; and the cities which thou didst uproot, their very memorial is perished.
7 De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
But the LORD is enthroned for ever; He hath established His throne for judgment.
8 És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
And He will judge the world in righteousness, He will minister judgment to the peoples with equity.
9 hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
The LORD also will be a high tower for the oppressed, a high tower in times of trouble;
10 Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
And they that know Thy name will put their trust in Thee; for thou, LORD, hast not forsaken them that seek Thee.
11 Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
Sing praises to the LORD, who dwelleth in Zion; declare among the peoples His doings.
12 Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
For He that avengeth blood hath remembered them; He hath not forgotten the cry of the humble.
13 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
Be gracious unto me, O LORD, behold mine affliction at the hands of them that hate me; Thou that liftest me up from the gates of death;
14 azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
That I may tell of all Thy praise in the gates of the daughter of Zion, that I may rejoice in Thy salvation.
15 Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
The nations are sunk down in the pit that they made; in the net which they hid is their own foot taken.
16 Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
The LORD hath made Himself known, He hath executed judgment, the wicked is snared in the work of his own hands. (Higgaion, Selah)
The wicked shall return to the nether-world, even all the nations that forget God. (Sheol h7585)
18 Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
For the needy shall not alway be forgotten, nor the expectation of the poor perish for ever.
19 Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
Arise, O LORD, let not man prevail; let the nations be judged in Thy sight.
20 szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
Set terror over them, O LORD; let the nations know they are but men. (Selah)
