Zsoltárok 9
1 A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
To the chief Musician. Upon Muthlabben. A Psalm of David. I will praise Jehovah with my whole heart; I will recount all thy marvellous works.
2 Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
I will be glad and rejoice in thee; I will sing forth thy name, O Most High.
3 A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
When mine enemies turned back, they stumbled and perished at thy presence:
4 Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
For thou hast maintained my right and my cause. Thou sittest on the throne, judging righteously.
5 Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
Thou hast rebuked the nations, thou hast destroyed the wicked; thou hast put out their name for ever and ever.
6 Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
O enemy! destructions are ended for ever. — Thou hast also destroyed cities, even the remembrance of them hath perished.
7 De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
But Jehovah sitteth for ever; he hath ordained his throne for judgment.
8 És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
And it is he that will judge the world with righteousness; he shall execute judgment upon the peoples with equity.
9 hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
And Jehovah will be a refuge to the oppressed one, a refuge in times of distress.
10 Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
And they that know thy name will confide in thee; for thou, Jehovah, hast not forsaken them that seek thee.
11 Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
Sing psalms to Jehovah who dwelleth in Zion; tell among the peoples his doings.
12 Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
For when he maketh inquisition for blood, he remembereth them; the cry of the afflicted ones hath he not forgotten.
13 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
Be gracious unto me, O Jehovah; consider mine affliction from them that hate me, lifting me up from the gates of death:
14 azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
That I may declare all thy praise in the gates of the daughter of Zion. I will be joyful in thy salvation.
15 Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
The nations are sunk down in the pit [that] they made; in the net that they hid is their own foot taken.
16 Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
Jehovah is known [by] the judgment he hath executed: the wicked is ensnared in the work of his own hands. (Higgaion, Selah)
The wicked shall be turned into Sheol, all the nations that forget God. (Sheol h7585)
18 Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
For the needy one shall not be forgotten alway; the hope of the meek shall not perish for ever.
19 Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
Arise, Jehovah; let not man prevail: let the nations be judged in thy sight.
20 szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
Put them in fear, Jehovah: that the nations may know themselves to be but men. (Selah)
