Zsoltárok 9
1 A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
For the end, a Psalm of David, concerning the secrets of the Son. I will give thanks to thee, O Lord, with my whole heart; I will recount all thy wonderful works.
2 Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
I will be glad and exult in thee: I will sing to thy name, O thou Most High.
3 A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
When mine enemies are turned back, they shall be feeble and perish at thy presence.
4 Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
For thou hast maintained my cause and my right; thou satest on the throne, that judgest righteousness.
5 Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
Thou hast rebuked the nations, and the ungodly one has perished; thou hast blotted out their name for ever, even for ever and ever.
6 Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
The swords of the enemy have failed utterly; and thou hast destroyed cities: their memorial has been destroyed with a noise,
7 De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
but the Lord endures for ever: he has prepared his throne for judgment.
8 És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
And he will judge the world in righteousness, he will judge the nations in uprightness.
9 hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
The Lord also is become a refuge for the poor, a seasonable help, in affliction.
10 Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
And let them that know thy name hope in thee: for thou, O Lord, hast not failed them that diligently seek thee.
11 Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
Sing praises to the Lord, who dwells in Sion: declare his dealings among the nations.
12 Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
For he remembered them, [in] making inquisition for blood: he has not forgotten the supplication of the poor.
13 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
Have mercy upon me, O Lord; look upon my affliction [which I suffer] of mine enemies, thou that liftest me up from the gates of death:
14 azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
that I may declare all thy praises in the gates of the daughter of Sion: I will exult in thy salvation.
15 Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
The heathen are caught in the destruction which they planned: in the very snare which they hid is their foot taken.
16 Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
The Lord is known as executing judgments: the sinner is taken in the works of his hands. (A song of, Pause)
Let sinners be driven away into Hades, [even] all the nations that forget God. (Sheol h7585)
18 Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
For the poor shall not be forgotten for ever: the patience of the needy ones shall not perish for ever.
19 Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
Arise, O Lord, let not man prevail: let the heathen be judged before thee.
20 szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.
Appoint, O Lord, a lawgiver over them: let the heathen know that they are men. (Pause)
