Zsoltárok 89
1 Oktató dal az ezráchi Étántól. Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.
O Gospodovih milostih bom prepeval na veke, s svojimi usti bom vsem rodovom razglašal tvojo zvestobo.
2 Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.
Kajti rekel sem: »Usmiljenje bo zgrajeno na veke, svojo zvestobo boš utrdil v samih nebesih.«
3 Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
S svojim izbranim sem sklenil zavezo, prisegel sem Davidu, svojemu služabniku:
4 mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.
»Tvoje seme bom utrdil na veke in tvoj prestol zgradil za vse rodove.« (Sela)
5 És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.
Nebesa bodo hvalila tvoje čudeže, oh Gospod, tudi tvojo zvestobo v skupnosti svetih.
6 Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?
Kajti kdo na nebu bi bil lahko primerjan z Gospodom? Kdo izmed sinov mogočnega bi bil lahko podoben Gospodu?
7 Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.
Boga se je silno bati v zboru svetih in spoštujejo ga vsi tisti, ki so okoli njega.
8 Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.
Oh Gospod Bog nad bojevniki, kdo je močan Gospod, podoben tebi ali tvoji zvestobi naokoli tebe?
9 Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.
Ti vladaš besnenju morja; ko njegovi valovi vstanejo, jih ti umirjaš.
10 Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.
Zlomil si Rahaba na koščke, kakor nekoga, ki je umorjen, s svojim močnim laktom si razkropil svoje sovražnike.
11 Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.
Nebo je tvoje, tudi zemlja je tvoja; kar se tiče zemeljskega [kroga] in njegove polnosti, si jih ti utemeljil.
12 Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak.
Sever in jug, ti si ju ustvaril; Tabor in Hermon se bosta veselila v tvojem imenu.
13 Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.
Ti imaš mogočen laket, močna je tvoja roka in visoka je tvoja desnica.
14 Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.
Pravičnost in sodba sta prebivališče tvojega prestola, usmiljenje in resnica bosta šla pred tvojim obličjem.
15 Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak.
Blagoslovljeno je ljudstvo, ki pozna radosten zvok. Hodili bodo, oh Gospod, v svetlobi tvojega obličja.
16 Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.
V tvojem imenu se bodo veselili ves dan in v tvoji pravičnosti bodo povišani.
17 Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.
Kajti ti si slava njihove moči in v tvoji naklonjenosti bo naš rog povišan.
18 Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.
Kajti Gospod je naša obramba in Sveti Izraelov je naš kralj.
19 Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl;
Potem svojemu svetemu spregovoriš v videnju in rečeš: »Položil sem pomoč na nekoga, ki je mogočen, povišal sem enega izbranega izmed ljudstva.
20 megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
Našel sem Davida, svojega služabnika; s svojim svetim oljem sem ga mazilil.
21 A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.
Z njim bo moja roka utrjena; tudi moj laket ga bo krepil.
22 Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.
Sovražnik se ne bo maščeval nad njim niti ga sin zlobnosti [ne bo] prizadel.
23 Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.
Njegove sovražnike bom premagal pred njegovim obrazom in nadlegoval tiste, ki ga sovražijo.
24 Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.
Toda z njim bosta moja zvestoba in moje usmiljenje in v mojem imenu bo povišan njegov rog.
25 Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.
Njegovo roko bom postavil tudi na morje in njegovo desnico na reke.
26 Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;
Klical bo k meni: ›Ti si moj oče, moj Bog in skala rešitve moje duše.‹
27 én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.
Prav tako mu bom dal svojega prvorojenca, višje kakor kralje zemlje.
28 Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.
Svoje usmiljenje bom zanj ohranil na vékomaj in moja zaveza bo trdno stala z njim.
29 Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.
Tudi njegovemu semenu bom storil, da ostane na veke in njegov prestol kakor nebeški dnevi.
30 Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;
Če njegovi otroci zapustijo mojo postavo in ne hodijo po mojih sodbah,
31 ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg:
če prelomijo moje zakone in se ne držijo mojih zapovedi,
32 vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.
potem bom s palico obiskal njihov prestopek in njihovo krivičnost z bičanjem.
33 De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.
Vendar pa svoje ljubeče skrbnosti ne bom popolnoma odvzel od njega niti svoji zvestobi [ne bom] pustil, da se izneveri.
34 Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.
Svoje zaveze ne bom prelomil niti predrugačil stvari, ki je odšla iz mojih ustnic.
35 Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:
Enkrat sem prisegel pri svoji svetosti, da Davidu ne bom lagal.
36 Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;
Njegovo seme bo ostalo na veke in njegov prestol kakor sonce pred menoj.
37 mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla.
Kakor luna bo utrjen na veke in kakor zvesta priča na nebu.« (Sela)
38 De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.
Toda ti si zavrgel in prezrl, ogorčen si bil s svojim maziljencem.
39 Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.
Razveljavil si zavezo svojega služabnika. Njegovo krono si oskrunil in jo vrgel na tla.
40 Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;
Porušil si vse njegove ograje; njegova oporišča si privedel do propada.
41 kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.
Vsi mimoidoči ga plenijo. Graja je svojim sosedom.
42 Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.
Dvignil si desnico njegovih nasprotnikov; vsem njegovim sovražnikom si storil, da se veselijo.
43 Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban.
Obrnil si tudi ostrino njegovega meča in ga nisi naredil, da se zoperstavi v bitki.
44 Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.
Njegovi slavi si storil, da preneha in njegov prestol si vrgel na tla.
45 Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.
Dneve njegove mladosti si skrajšal. Pokril si ga s sramoto. (Sela)
46 Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?
Doklej, Gospod? Se hočeš skrivati na veke? Bo tvoj bes gorel kakor ogenj?
47 Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!
Spomni se, kako kratek je moj čas. Zakaj si vse ljudi naredil zaman?
Kateri človek je, kdor živi in ne bo videl smrti? Ali bo svojo dušo osvobodil pred roko groba? (Sela) (Sheol h7585)
49 Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?
Gospod, kje so tvoje prejšnje ljubeče skrbnosti, katere v svoji resnici prisegaš Davidu?
50 Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,
Spomni se, Gospod, graje svojih služabnikov; kako v svojih prsih nosim grajo vseh mogočnih ljudi,
51 melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait.
s čimer so grajali tvoji sovražniki, oh Gospod, s čimer so grajali stopinje tvojega maziljenca.
52 Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!
Blagoslovljen bodi Gospod na vékomaj. Amen in Amen.
