< Zsoltárok 89 >
1 Oktató dal az ezráchi Étántól. Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.
2 Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.
3 Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
4 mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.
5 És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.
6 Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?
7 Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.
8 Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.
9 Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.
10 Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.
11 Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.
12 Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak.
13 Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.
14 Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.
15 Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak.
16 Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.
17 Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.
18 Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.
19 Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl;
20 megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
21 A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.
22 Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.
23 Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.
24 Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.
25 Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.
26 Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;
27 én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.
28 Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.
29 Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.
30 Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;
31 ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg:
32 vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.
33 De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.
34 Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.
35 Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:
36 Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;
37 mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla.
38 De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.
39 Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.
40 Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;
41 kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.
42 Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.
43 Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban.
44 Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.
45 Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.
46 Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?
47 Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!
48 Mely férfi él és nem lát halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától? Széla. (Sheol )
49 Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?
50 Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,
51 melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait.
52 Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!
