Zsoltárok 89
1 Oktató dal az ezráchi Étántól. Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.
Etana, Ezraka dēla, pamācība. Es dziedāšu no Tā Kunga žēlastības mūžīgi un darīšu zināmu Viņa patiesību ar savu muti līdz radu radiem.
2 Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.
Jo es saku: “Mūžīga žēlastība uzcelta debesīs; tur Tu piestiprini Savu patiesību.”
3 Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
“Es esmu derību derējis ar Savu izredzēto, Es Dāvidam, Savam kalpam, esmu zvērējis.
4 mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.
Es apstiprināšu tavu dzimumu mūžīgi un uztaisīšu tavu goda krēslu līdz bērnu bērniem.” (Sela)
5 És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.
Par to debesis slavē, ak Kungs, Tavus brīnumus, ir Tavu patiesību tai svētā draudzē.
6 Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?
Jo kas ir debesīs Tam Kungam līdzīgs? Kas ir kā Tas Kungs starp Dieva bērniem?
7 Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.
Tas stiprais Dievs ir ļoti bijājams to svēto draudzē un bīstams pār visiem, kas ir ap Viņu.
8 Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.
Kungs, Dievs Cebaot, kas ir tāds kā Tu, tāds varens, ak Kungs! Un Tava patiesība ir ap Tevi.
9 Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.
Tu valdi pār grezno jūru; kad viņas viļņi ceļas, tad Tu tos klusini.
10 Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.
Tu satrieci Rahabu kā nokautu, Tu izkaisi Savus ienaidniekus ar Savu vareno elkoni.
11 Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.
Tev pieder debesis, arī zeme Tev pieder; zemes virsu un viņas pilnumu Tu esi radījis.
12 Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak.
Ziemeli un dienasvidu tu esi radījis; Tābors un Hermons gavilē par Tavu vārdu.
13 Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.
Tev ir spēcīgs elkonis, stipra ir Tava roka un augsta Tava labā roka.
14 Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.
Taisnība un tiesa ir Tava valdības krēsla pamati, žēlastība un patiesība iet Tavā priekšā.
15 Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak.
Svētīgi tie ļaudis, kas māk gavilēt; ak Kungs, tie staigā Tava vaiga gaišumā.
16 Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.
Par Tavu vārdu tie priecājās vienmēr un caur Tavu taisnību tie ir paaugstināti.
17 Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.
Jo Tu esi viņu stipruma rota, un caur Tavu labprātību Tu mūsu ragu paaugstini.
18 Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.
Jo mūsu priekšturamās bruņas ir no Tā Kunga, un no Israēla Svētā ir mūsu ķēniņš.
19 Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl;
Citkārt Tu runāji caur parādīšanu Savam svētam un sacīji: Es esmu vienam varenam palīgu sniedzis, Es esmu paaugstinājis vienu izredzētu no tiem ļaudīm.
20 megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
Es Dāvidu, Savu kalpu, esmu atradis, ar Savu svēto eļļu Es to esmu svaidījis.
21 A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.
Mana roka būs līdz ar to vienmēr, un Mans elkonis viņu spēcinās;
22 Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.
Ienaidnieks viņu nevajās un ļaundaris viņu nespaidīs.
23 Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.
Bet Es satriekšu viņa pretiniekus viņa priekšā un sadauzīšu viņa ienaidniekus.
24 Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.
Un Mana uzticība un žēlastība būs ar viņu, un viņa rags caur Manu vārdu taps paaugstināts.
25 Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.
Un Es viņa roku likšu līdz jūrai, un viņa labo roku līdz tām lielupēm.
26 Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;
Viņš Mani piesauks: Tu esi mans Tēvs, mans Dievs un manas pestīšanas patvērums.
27 én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.
Un Es viņu iecelšu par to pirmdzimušo, par to visaugsto starp tiem ķēniņiem virs zemes.
28 Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.
Savu žēlastību Es viņam turēšu mūžīgi, un Mana derība ar viņu paliks pastāvīga.
29 Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.
Es viņam došu dzimumu mūžīgi un darīšu viņa goda krēslu kā debesu dienas.
30 Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;
Bet kad viņa bērni Manu bauslību atstās un Manās tiesās nestaigās;
31 ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg:
Kad tie Manus likumus sagānīs un Manus baušļus neturēs;
32 vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.
Tad Es viņu pārkāpumus piemeklēšu ar rīksti un viņu noziegumus ar sitieniem.
33 De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.
Bet Savu žēlastību Es no viņa neatraušu un Savu patiesību Es neaizliegšu.
34 Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.
Es Savu derību nesagānīšu un, ko Manas lūpas runājušas, to Es nepārgrozīšu.
35 Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:
Vienu lietu pie Savas svētības Es esmu zvērējis: tiešām, Es Dāvidam nemelošu.
36 Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;
Viņa dzimums būs mūžīgi, un viņa goda krēsls manā priekšā kā saule.
37 mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla.
Viņš būs mūžīgi stiprs kā mēnesis un būs pastāvīgs, kā tas liecinieks padebešos. (Sela)
38 De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.
Bet nu Tu viņu esi atstūmis un atmetis, Tu esi apskaities pret Savu svaidīto.
39 Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.
Tu Sava kalpa derību esi iznīcinājis, viņa kroni Tu esi nometis zemē.
40 Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;
Tu esi salauzis visus viņa mūrus, viņa stiprās pilis Tu esi licis drupās.
41 kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.
Visi, kas iet garām, viņu aplaupa; viņš saviem kaimiņiem ir palicis par apsmieklu.
42 Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.
Tu paaugstināji viņa spaidītāju labo roku, Tu iepriecināji visus viņa ienaidniekus.
43 Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban.
Arī viņa zobena asmeni Tu esi atņēmis un neesi licis viņam pastāvēt karā.
44 Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.
Tu viņa glītumam licis mitēties un nogāzis zemē viņa goda krēslu.
45 Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.
Tu esi paīsinājis viņa jaunības dienas, Tu viņu apsedzis ar kaunu. (Sela)
46 Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?
Cik ilgi, ak Kungs, Tu gribi pilnīgi apslēpties, un cik ilgi Tava bardzība degs kā uguns?
47 Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!
Piemini, kāds ir mans mūžs, cik nīcīgus Tu visus cilvēku bērnus esi radījis?
Kurš cilvēks dzīvo, kas nāvi neredzēs? Kas savu dvēseli izglābs no kapa varas? (Sela) (Sheol h7585)
49 Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?
Kungs, kur ir Tava senējā žēlastība, ko Tu Savā uzticībā Dāvidam esi zvērējis?
50 Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,
Piemini, ak Kungs, Savu kalpu kaunu, ko es savā sirdī nesu, no visām pasaules tautām,
51 melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait.
Ka Tavi ienaidnieki nievā, ak Kungs, ka tie nievā Tava svaidītā pēdas.
52 Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!
Slavēts lai ir Tas Kungs mūžīgi! Āmen, Āmen.
