Zsoltárok 89
1 Oktató dal az ezráchi Étántól. Az Örökkévaló kegyeit hadd éneklem örökké, nemzedékre meg nemzedékre szájammal tudatom hűségedet.
Intellectus Ethan Ezrahitæ. Misericordias Domini in æternum cantabo. In generationem et generationem annunciabo veritatem tuam in ore meo.
2 Mert mondom: Örökre fölépül a kegy, az egekben ott szilárdítod meg hűségedet.
Quoniam dixisti: In æternum misericordia ædificabitur in cælis: præparabitur veritas tua in eis.
3 Szövetséget kötöttem kiválasztottammal, megesküdtem Dávid szolgámnak:
Disposui testamentum electis meis, iuravi David servo meo:
4 mindörökre megszilárdítom magzatodat, fölépítem trónodat nemzedékre meg nemzedékre. Széla.
usque in æternum præparabo semen tuum. Et ædificabo in generationem, et generationem sedem tuam.
5 És magasztalják az egek csodádat, Örökkévaló, hűségedet is a szentek gyülekezetében.
Confitebuntur cæli mirabilia tua Domine: etenim veritatem tuam in Ecclesia sanctorum.
6 Mert ki a mennyben vethető egybe az Örökkévalóval, hasonlít az Örökkévalóhoz az istenfiak között?
Quoniam quis in nubibus æquabitur Domino: similis erit Deo in filiis Dei?
7 Isten rettenetes a szentek tanácsában nagyon, és félelmetes mind a körülötte levők fölött.
Deus, qui glorificatur in consilio sanctorum: magnus et terribilis super omnes qui in circuitu eius sunt.
8 Örökkévaló, seregek Istene, ki olyan mint te, hatalmas, oh Jáh? Hűséged körülötted van.
Domine Deus virtutum quis similis tibi? potens es Domine, et veritas tua in circuitu tuo.
9 Te uralkodol a tenger gőgösségén, mikor emelkednek hullámai, te csendesíted le.
Tu dominaris potestati maris: motum autem fluctuum eius tu mitigas.
10 Te összezúztad, mint megölöttet, Ráhábot; erős karoddal szerteszórtad ellenségeidet.
Tu humiliasti sicut vulneratum, superbum: in brachio virtutis tuæ dispersisti inimicos tuos.
11 Tied az ég, tied a föld is, világ és teljessége – te alapítottad meg.
Tui sunt cæli, et tua est terra, orbem terræ et plenitudinem eius tu fundasti:
12 Észak és dél te teremtetted; Tábor és Chermón nevedben újjonganak.
Aquilonem, et mare tu creasti. Thabor et Hermon in nomine tuo exultabunt:
13 Tied a kar a hatalommal együtt, erős a kezed, magas a jobbod.
tuum brachium cum potentia. Firmetur manus tua, et exaltetur dextera tua:
14 Igazság és jog trónod talapzata, szeretet és hűség színed elé járulnak.
iustitia et iudicium præparatio sedis tuæ. Misericordia et veritas præcedent faciem tuam.
15 Boldog a nép, mely ismeri a riadást; Örökkévaló, arczod világosságában járnak.
Beatus populus, qui scit iubilationem. Domine, in lumine vultus tui ambulabunt,
16 Nevedben vigadnak egész nap és igazságodban felmagasodnak.
et in nomine tuo exultabunt tota die: et in iustitia tua exaltabuntur.
17 Mert erős ékességük vagy s kedvelésed által emelkedik szarvunk.
Quoniam gloria virtutis eorum tu es: et in beneplacito tuo exaltabitur cornu nostrum.
18 Mert az Örökkévalóé a mi paizsunk és Izraél szentjéé a mi királyunk.
Quia Domini est assumptio nostra: et sancti Israel regis nostri.
19 Akkoron szóltál látomásban jámboraidhoz s mondtad: segítséget nyújtottam egy vitéznek, kiemeltem egy ifjút a nép közűl;
Tunc locutus es in visione sanctis tuis, et dixisti: Posui adiutorium in potente: et exaltavi electum de plebe mea.
20 megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
Inveni David servum meum: oleo sancto meo unxi eum.
21 A ki mellett szilárdan lest a kezem, karom is erősíti őt.
Manus enim mea auxiliabitur ei: et brachium meum confortabit eum.
22 Nem fogja őt szorítani ellenség, s jogtalanság embere nem sanyargatja.
Nihil proficiet inimicus in eo, et filius iniquitatis non apponet nocere ei.
23 Szétütöm előle szorongatóit, és sújtom gyűlölőit.
Et concidam a facie ipsius inimicos eius: et odientes eum in fugam convertam.
24 Hüségem és kegyem vele van s nevem által emelkedik szarva.
Et veritas mea, et misericordia mea cum ipso: et in nomine meo exaltabitur cornu eius.
25 Rávetem kezét a tengerre és folyamokra jobbját.
Et ponam in mari manum eius: et in fluminibus dexteram eius.
26 Ő szólít engem Atyám vagy, Istenem és segítségem sziklája;
Ipse invocabit me: Pater meus es tu: Deus meus, et susceptor salutis meæ:
27 én meg elsőszülőtté teszem őt, legfelsőbbjévé a föld királyainak.
Et ego primogenitum ponam illum, excelsum præ regibus terræ.
28 Örökké megőrzöm neki kegyemet, és szövetségem hűséges iránta.
In æternum servabo illi misericordiam meam: et testamentum meum fidele ipsi.
29 Mindig maradóvá teszem magzatát és trónját olyanná, mint az ég napjai.
Et ponam in sæculum sæculi semen eius: et thronum eius sicut dies cæli.
30 Ha elhagyják fiai tanomat és rendeleteim szerint nem járnak;
Si autem dereliquerint filii eius legem meam: et in iudiciis meis non ambulaverint:
31 ha törvényeimet megszentségtelenítik és paranesaimat nem őrzik meg:
Si iustitias meas profanaverint: et mandata mea non custodierint:
32 vesszővel bűntetem meg elpártolásukat és csapásokkal bűnüket.
Visitabo in virga iniquitates eorum: et in verberibus peccata eorum.
33 De kegyemet nem bontom meg, hogy elvegyem tőle, és nem tagadom meg hűségemet.
Misericordiam autem meam non dispergam ab eo: neque nocebo in veritate mea:
34 Nem szentségtelenítem meg szövetségemet, s a mi kijött ajkaimon, nem változtatom meg.
Neque profanabo testamentum meum: et quæ procedunt de labiis meis non faciam irrita.
35 Egyet esküdtem szentségemre, nem hazudom Dávidnak:
Semel iuravi in sancto meo, si David mentiar:
36 Magzata örökké lesz, és a trónja mint a nap előttem;
semen eius in æternum manebit. Et thronus eius sicut Sol in conspectu meo,
37 mint a hold szilárdan lesz örökké és tanu van a mennyben, hűséges. Széla.
et sicut Luna perfecta in æternum: et testis in cælo fidelis.
38 De te megutáltál és megvetettél, fölháborodtál fölkented ellen.
Tu vero repulisti et despexisti: distulisti Christum tuum.
39 Meghiusítottad szolgád szövetségét, földig megszentségtelenítetted koronáját.
Evertisti testamentum servi tui: profanasti in terra Sanctuarium eius.
40 Áttörted mind a kerítéseit, rettegéssé tetted erősségeit;
Destruxisti omnes sepes eius: posuisti firmamentum eius formidinem.
41 kifosztották mind az utonjárók, gyalázatává lett szomszédjainak.
Diripuerunt eum omnes transeuntes viam: factus est opprobrium vicinis suis.
42 Emelkedni engedted szorongatóinak jobbját, megörvendeztetted mind az ellenségeit.
Exaltasti dexteram deprimentium eum: lætificasti omnes inimicos eius.
43 Sőt visszafordítottad kardjának élét és nem engedted megállni a karczban.
Avertisti adiutorium gladii eius: et non es auxiliatus ei in bello.
44 Megszüntetted tiszta fényét, és trónját földre döntötted.
Destruxisti eum ab emundatione: et sedem eius in terram collisisti.
45 Megrövidítetted ifjúsága napjait, borítottál szégyent rá. Széla.
Minorasti dies temporis eius: perfudisti eum confusione.
46 Meddig, oh Örökkévaló, rejtőzöl el örökre, ég mint a tűz a haragod?
Usquequo Domine avertis in finem: exardescet sicut ignis ira tua?
47 Emlékezzél, mi mulandó vagyok, mi hiábavalóságra teremtetted mind az ember fiait!
Memorare quæ mea substantia: numquid enim vane constituisti omnes filios hominum?
Quis est homo, qui vivet, et non videbit mortem: eruet animam suam de manu inferi? (Sheol h7585)
49 Hol vannak előbbi kegyeid, Uram, melyekről hűségedben esküdtél meg Dávidnak?
Ubi sunt misericordiæ tuæ antiquæ Domine, sicut iurasti David in veritate tua?
50 Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatáról, melyet hordok ölemben, mind a sok nép részéről,
Memor esto Domine opprobrii servorum tuorum (quod continui in sinu meo) multarum gentium.
51 melylyel gyalázták ellenségeid, oh Örökkévaló, melylyel gyalázták felkentednek nyomdokait.
Quod exprobraverunt inimici tui Domine, quod exprobraverunt commutationem Christi tui.
52 Áldva legyen az Örökkévaló, örökre! Ámen és Ámen!
Benedictus Dominus in æternum: fiat, fiat.
