Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
Ko e Hiva pe ko e Saame ki he ngaahi foha ʻo Kola, ki he Takimuʻa ʻi he Mahalati Leanoti, ko e akonaki ʻa Hemani ʻi he faʻahinga ʻo Esela. ʻE Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻeku moʻui, naʻaku tangi ʻi he ʻaho mo e pō ʻi ho ʻao:
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Tuku ke aʻu atu ʻeku lotu ki ho ʻao ke ke fofonga mai ki heʻeku tangi;
He ʻoku fonu hoku laumālie ʻi he mamahi: pea ʻoku fakaʻaʻau ʻeku moʻui ki he faʻitoka. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
ʻOku lau fakataha au mo kinautolu ʻoku ʻalu hifo ki he luo: ʻoku ou hangē ha tangata ʻoku ʻikai hano mālohi:
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
ʻO tauʻatāina mo e kakai mate, ʻo hangē ko e kakai kuo tāmateʻi ʻoku tokoto ʻi he faʻitoka, ʻakinautolu ʻoku ʻikai te ke kei manatuʻi: pea kuo motuhi ʻakinautolu ʻe ho nima.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Kuo ke tuku au ʻi he luo taumamaʻo, ʻi he fakapoʻuli, ʻi he ngaahi loloto.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
ʻOku tataʻo mamafa ho houhau ʻiate au, pea kuo ke fakamamahiʻi au ʻaki hoʻo ngaahi peau kotoa pē. (Sila)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Kuo ke fakamamaʻo atu hoku ngaahi kaumeʻa; kuo ke ngaohi au ko e meʻa fakalielia kiate kinautolu: kuo ʻākilotoa au, pea ʻoku ʻikai te u faʻa ʻalu atu.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
ʻOku vaivai hoku mata ko e meʻa ʻi he mamahi: ʻE Sihova, ʻoku ou ui kiate koe ʻi he ʻaho kotoa pē, kuo u mafao atu hoku nima kiate koe.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Te ke fakahā ʻae ngaahi meʻa mana ki he mate? ʻE tuʻu hake ʻae mate ʻo fakafetaʻi kiate koe? (Sila)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
ʻE fakahā atu ʻa hoʻo ʻaloʻofa ʻi he faʻitoka? Pe ko hoʻo moʻoni ʻi he fakaʻauha?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
ʻE ʻiloʻi hoʻo ngaahi ngāue fakaofo ʻi he poʻuli? Mo hoʻo māʻoniʻoni ʻi he fonua ʻoe fakangalo?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
Ka naʻaku tangi kiate koe, ʻE Sihova; pea ʻi he pongipongi ʻe aʻu atu kiate koe ʻeku lotu.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
ʻE Sihova, ko e hā ʻoku ke liʻaki ai ʻa hoku laumālie? Ko e hā ʻoku ke fufū ai ho fofonga ʻiate au?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
ʻOku ou mamahi, pea meimei mate talu ʻeku kei talavou: ʻi heʻeku kātaki hoʻo ngaahi meʻa fakailifia ʻoku ou feinga ai ʻaupito.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Kuo lōfia au ʻe ho houhau lahi; kuo motuhi au ʻe hoʻo ngaahi fakailifia.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
Naʻa nau kāpui au ʻi he ʻaho kotoa pē ʻo hangē ko e vai; naʻa nau fakataha ʻo takatakai au.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Ko e kaumeʻaʻofa mo e kāinga kuo ke fakamamaʻo atu ʻiate au, mo hoku kaumeʻa ki he poʻuli.
