Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
Canción: Salmo para los hijos de Coré: al Músico principal: para cantar sobre Mahalath: Masquil de Hemán Ezrahita. OH Jehová, Dios de mi salud, día y noche clamo delante de ti.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Entre mi oración en tu presencia: inclina tu oído á mi clamor.
Porque mi alma está harta de males, y mi vida cercana al sepulcro. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
Soy contado con los que descienden al hoyo, soy como hombre sin fuerza:
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Libre entre los muertos, como los matados que yacen en el sepulcro, que no te acuerdas más de ellos, y que son cortados de tu mano.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Hasme puesto en el hoyo profundo, en tinieblas, en honduras.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Sobre mí se ha acostado tu ira, y me has afligido con todas tus ondas. (Selah)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Has alejado de mí mis conocidos: hasme puesto por abominación á ellos: encerrado estoy, y no puedo salir.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Mis ojos enfermaron á causa de mi aflicción: hete llamado, oh Jehová, cada día; he extendido á ti mis manos.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
¿Harás tú milagro á los muertos? ¿levantaránse los muertos para alabarte? (Selah)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
¿Será contada en el sepulcro tu misericordia, ó tu verdad en la perdición?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
¿Será conocida en las tinieblas tu maravilla, ni tu justicia en la tierra del olvido?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
Mas yo á ti he clamado, oh Jehová; y de mañana mi oración te previno.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
¿Por qué, oh Jehová, desechas mi alma? ¿por qué escondes de mí tu rostro?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
Yo soy afligido y menesteroso: desde la mocedad he llevado tus terrores, he estado medroso.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Sobre mí han pasado tus iras; tus espantos me han cortado.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
Hanme rodeado como aguas de continuo; hanme cercado á una.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Has alejado de mí el amigo y el compañero; y mis conocidos [se esconden] en la tiniebla.
