Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
Cántico. Salmo de los hijos de Coré. Al maestro de coro. Sobre el tono de “Mahalat”, para cantar. Maskil. De Hemán el ezrahita. Yahvé, Dios de mi salud, día y noche clamo en tu presencia.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Llegue hasta Ti mi oración, inclina tu oído a mi clamor.
Pues mi alma está saciada de males, y mi vida al borde del sepulcro. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
Me cuentan entre los que bajan a la tumba; he venido a ser como un hombre inválido,
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
abandonado a su propia suerte como los muertos; como las víctimas que yacen en el sepulcro, de quienes ya no te acuerdas, y que no son más objeto de tu cuidado.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Me has puesto en una profunda fosa, en tinieblas, en el abismo.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Sobre mí pesa tu indignación, y con todas tus olas me estás ahogando.
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Has alejado de mí a los amigos, me has hecho objeto de abominación para ellos; me encuentro encerrado, sin poder salir.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Mis ojos flaquean de miseria; clamo a Ti, Yahvé, todo el día, hacia Ti extiendo mis manos.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
¿Es que para los muertos haces tus maravillas, o se levantan los difuntos para alabarte?
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
¿Acaso en las sepulturas se proclama tu bondad, en la tierra de los muertos tu fidelidad?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
¿Se harán tus prodigios manifiestos en las tinieblas, y tu gracia en la tierra del olvido?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
Yo en cambio, Yahvé, te expreso mi clamor, y desde temprano te llega mi ruego.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
¿Por qué, Yahvé, rechazas mi alma y escondes de mí tu faz?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
Soy miserable, y vivo muriendo desde niño; soporté tus terrores y ya no puedo más;
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
tus iras pasaron sobre mí, y tus espantos me han anonadado.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
Me rodean como agua todo el día, me cercan todos juntos.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Has alejado de mí al amigo y al compañero, y mis familiares son las tinieblas.
