Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
Pesem in psalm med sinovi Koretovimi, načelniku godbe, da se poje na piščali, ukovit Emana Ezrajičana. O Gospod, Bog blaginje moje, podnevi kličem in ponoči v pričo tebe.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Pred obličje tvoje pridi molitev moja, nagni uho svoje mojemu vpitju.
Ker nasitena je z nadlogami duša moja, in življenje moje se bliža grobu. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
Prištevam se njim, ki gredó v grob; podoben sem možu, katerega zapušča krepost.
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Prištevam se mrtvim, odločen; kakor prebodeni ležeči v grobu, katerih se ne spominjaš več, kateri so uničeni s tvojo roko.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Pokladaš me v grob, izmed vseh najglobočji, v najtamnejših, v krajih globokih.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Nad menoj leži jeza tvoja, dà, z vsemi valovi svojimi, ki me napadajo, pobijaš me presilno.
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
V stran od mene odvračaš znance moje, daješ me njim v najhujšo gnjusobo; tako zajetega, da pobegniti ne morem.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Oko moje žaluje od bridkosti; kličem te, Gospod, ves dan; k tebi razpenjam roke svoje.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Bodeš-li mrtvim delal dejanje čudovito? ali bodejo mrtvi vstali, da bi te slavili mogočno?
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Ali bi naj se v grobu oznanjala milost tvoja, zvestoba tvoja v pogubi?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Ali naj bi se v temini spoznalo čudovito dejanje tvoje, in pravica tvoja v pozabljivosti deželi?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
In vendar jaz vpijem, Gospod, k tebi, in vsako jutro te prehiteva molitev moja.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Zakaj me zametaš, o Gospod; skrivaš mi obličje svoje?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
Ubožen sem in umrjoč od potresa, strahove tvoje prenašam in sem zbegan,
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Jeze tvoje gredó čez mé, plašenje tvoje me uničuje.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
Obdajajo me kakor vode ves dan; obsezajo me vkup.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Od mene v stran odvračaš prijatelja in tovariša; znancem svojim sem v tamnem kraji.
