Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
Canticum Psalmi, Filiis Core, in finem, pro Maheleth ad respondendum, intellectus Eman Ezrahitæ. Domine Deus salutis meæ: in die clamavi, et nocte coram te.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Intret in conspectu tuo oratio mea: inclina aurem tuam ad precem meam:
Quia repleta est malis anima mea: et vita mea inferno appropinquavit. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
Æstimatus sum cum descendentibus in lacum: factus sum sicut homo sine adiutorio,
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
inter mortuos liber, Sicut vulnerati dormientes in sepulchris, quorum non es memor amplius: et ipsi de manu tua repulsi sunt.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Posuerunt me in lacu inferiori: in tenebrosis, et in umbra mortis.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Super me confirmatus est furor tuus: et omnes fluctus tuos induxisti super me.
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Longe fecisti notos meos a me: posuerunt me abominationem sibi. Traditus sum, et non egrediebar:
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
oculi mei languerunt præ inopia. Clamavi ad te Domine tota die: expandi ad te manus meas.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Numquid mortuis facies mirabilia: aut medici suscitabunt, et confitebuntur tibi?
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Numquid narrabit aliquis in sepulchro misericordiam tuam, et veritatem tuam in perditione?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Numquid cognoscentur in tenebris mirabilia tua: et iustitia tua in terra oblivionis?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
Et ego ad te, Domine, clamavi, et mane oratio mea præveniet te.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Ut quid Domine repellis orationem meam: avertis faciem tuam a me?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
Pauper sum ego, et in laboribus a iuventute mea: exaltatus autem, humiliatus sum et conturbatus.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
In me transierunt iræ tuæ: et terrores tui conturbaverunt me.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
Circumdederunt me sicut aqua tota die: circumdederunt me simul.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Elongasti a me amicum, et proximum: et notos meos a miseria.
