Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
