Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
Maskil d'Héman Ezrahite, [qui est] un Cantique de Psaume, [donné] au maître chantre d'entre les enfants de Coré, [pour le chanter] sur Mahalath-lehannoth. Eternel! Dieu de ma délivrance, je crie jour et nuit devant toi.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Que ma prière vienne en ta présence; ouvre ton oreille à mon cri.
Car mon âme a tout son saoul de maux, et ma vie est venue jusqu'au sépulcre. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
On m'a mis au rang de ceux qui descendent en la fosse; je suis devenu comme un homme qui n'a plus de vigueur;
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Placé parmi les morts, comme les blessés à mort couchés au sépulcre, desquels il ne te souvient plus, et qui sont retranchés par ta main.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Tu m'as mis en une fosse des plus basses, dans des lieux ténébreux, dans des lieux profonds.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Ta fureur s'est jetée sur moi, et tu m'as accablé de tous tes flots; (Sélah)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Tu as éloigné de moi ceux de qui j'étais connu, tu m'as mis en une extrême abomination devant eux; je suis enfermé tellement, que je ne puis sortir.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Mon œil languit d'affliction; Eternel! je crie à toi tout le jour, j'étends mes mains vers toi.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Feras-tu un miracle envers les morts? ou les trépassés se relèveront-ils pour te célébrer? (Sélah)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Racontera-t-on ta miséricorde dans le sépulcre? [et] ta fidélité dans le tombeau?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Connaîtra-t-on tes merveilles dans les ténèbres; et ta justice au pays d'oubli?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
Mais moi, ô Eternel! je crie à toi, ma prière te prévient dès le matin.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Eternel! pourquoi rejettes-tu mon âme, pourquoi caches-tu ta face de moi?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
Je suis affligé et comme rendant l'esprit dès ma jeunesse; j'ai été exposé à tes terreurs, et je ne sais où j'en suis.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Les ardeurs de ta [colère] sont passées sur moi, et tes frayeurs m'ont retranché.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
Ils m'ont tout le jour environné comme des eaux, ils m'ont entouré tous ensemble.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Tu as éloigné de moi mon ami, même mon intime ami, et ceux de qui je suis connu me sont des ténèbres.
