Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
A Song, a Psalm, by sons of Korah, to the Overseer, 'Concerning the Sickness of Afflictions.' — An instruction, by Heman the Ezrahite. O Jehovah, God of my salvation, Daily I have cried, nightly before Thee,
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
My prayer cometh in before Thee, Incline Thine ear to my loud cry,
For my soul hath been full of evils, And my life hath come to Sheol. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
I have been reckoned with those going down [to] the pit, I have been as a man without strength.
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Among the dead — free, As pierced ones lying in the grave, Whom Thou hast not remembered any more, Yea, they by Thy hand have been cut off.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Thou hast put me in the lowest pit, In dark places, in depths.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Upon me hath Thy fury lain, And [with] all Thy breakers Thou hast afflicted. (Selah)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Thou hast put mine acquaintance far from me, Thou hast made me an abomination to them, Shut up — I go not forth.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Mine eye hath grieved because of affliction, I called Thee, O Jehovah, all the day, I have spread out unto Thee my hands.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
To the dead dost Thou do wonders? Do Rephaim rise? do they thank Thee? (Selah)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Is Thy kindness recounted in the grave? Thy faithfulness in destruction?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Are Thy wonders known in the darkness? And Thy righteousness in the land of forgetfulness?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
And I, unto Thee, O Jehovah, I have cried, And in the morning doth my prayer come before Thee.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Why, O Jehovah, castest Thou off my soul? Thou hidest Thy face from me.
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
I [am] afflicted, and expiring from youth, I have borne Thy terrors — I pine away.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Over me hath Thy wrath passed, Thy terrors have cut me off,
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
They have surrounded me as waters all the day, They have gone round against me together,
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Thou hast put far from me lover and friend, Mine acquaintance [is] the place of darkness!
