Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
The song of salm, to the sones of Chore, to victorie on Mahalat, for to answere, the lernyng of Heman Ezraite. Lord God of myn helthe; Y criede in dai and nyyt bifore thee.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mi preier entre bifore thi siyt; bowe doun thin eere to my preier.
For my soule is fillid with yuels; and my lijf neiyede to helle. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
I am gessid with hem that goon doun in to the lake; Y am maad as a man with outen help,
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
and fre among deed men. As men woundid slepinge in sepulcris, of whiche men noon is myndeful aftir; and thei ben put awei fro thin hond.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Thei han put me in the lower lake; in derke places, and in the schadewe of deth.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Thi strong veniaunce is confermed on me; and thou hast brouyt in alle thi wawis on me.
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Thou hast maad fer fro me my knowun; thei han set me abhomynacioun to hem silf. I am takun, and Y yede not out;
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
myn iyen weren sijk for pouert. Lord, Y criede to thee; al dai Y spredde abrood myn hondis to thee.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Whethir thou schalt do merueils to deed men; ether leechis schulen reise, and thei schulen knouleche to thee?
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Whether ony man in sepulcre schal telle thi merci; and thi treuthe in perdicioun?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Whether thi merueilis schulen be knowun in derknessis; and thi riytfulnesse in the lond of foryetyng?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
And, Lord, Y criede to thee; and erli my preier schal bifor come to thee.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Lord, whi puttist thou awei my preier; turnest awei thi face fro me?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
I am pore, and in traueils fro my yongthe; sotheli Y am enhaunsid, and Y am maad low, and disturblid.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Thi wraththis passiden on me; and thi dredis disturbliden me.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
Thei cumpassiden me as watir al dai; thei cumpassiden me togidere.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Thou madist fer fro me a frend and neiybore; and my knowun fro wretchidnesse.
