Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
A Song. A Psalm by the sons of Korah. For the Chief Musician. To the tune of “The Suffering of Affliction.” A contemplation by Heman, the Ezrahite. LORD, the God of my salvation, I have cried day and night before you.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Let my prayer enter into your presence. Turn your ear to my cry.
For my soul is full of troubles. My life draws near to Sheol. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
I am counted amongst those who go down into the pit. I am like a man who has no help,
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
set apart amongst the dead, like the slain who lie in the grave, whom you remember no more. They are cut off from your hand.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
You have laid me in the lowest pit, in the darkest depths.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Your wrath lies heavily on me. You have afflicted me with all your waves. (Selah)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
You have taken my friends from me. You have made me an abomination to them. I am confined, and I can’t escape.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
My eyes are dim from grief. I have called on you daily, LORD. I have spread out my hands to you.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Do you show wonders to the dead? Do the departed spirits rise up and praise you? (Selah)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Is your loving kindness declared in the grave? Or your faithfulness in Destruction?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Are your wonders made known in the dark? Or your righteousness in the land of forgetfulness?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
But to you, LORD, I have cried. In the morning, my prayer comes before you.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
LORD, why do you reject my soul? Why do you hide your face from me?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
I am afflicted and ready to die from my youth up. While I suffer your terrors, I am distracted.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Your fierce wrath has gone over me. Your terrors have cut me off.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
They came around me like water all day long. They completely engulfed me.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
You have put lover and friend far from me, and my friends into darkness.
