Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
A Song [or] Psalm for the sons of Korah, to the chief Musician upon Mahalath Leannoth, Maschil of Heman the Ezrahite. O LORD God of my salvation, I have cried day [and] night before thee:
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Let my prayer come before thee: incline thy ear to my cry;
For my soul is full of troubles: and my life draweth nigh to the grave. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
I am counted with them that go down into the pit: I am as a man [that hath] no strength:
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Free among the dead, like the slain that lie in the grave, whom thou rememberest no more: and they are cut off from thy hand.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Thou hast laid me in the lowest pit, in darkness, in the deeps.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Thy wrath lieth hard upon me, and thou hast afflicted [me] with all thy waves. (Selah)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Thou hast put away my acquaintance far from me; thou hast made me an abomination to them: [I am] shut up, and I cannot come forth.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
My eye mourneth by reason of affliction: LORD, I have called daily upon thee, I have stretched out my hands to thee.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Wilt thou show wonders to the dead? shall the dead arise [and] praise thee? (Selah)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Shall thy loving-kindness be declared in the grave? [or] thy faithfulness in destruction?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Shall thy wonders be known in the dark? and thy righteousness in the land of forgetfulness?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
But to thee have I cried, O LORD; and in the morning shall my prayer come before thee.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
LORD, why castest thou off my soul? [why] hidest thou thy face from me?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
I [am] afflicted and ready to die from [my] youth up: [while] I suffer thy terrors I am distracted.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Thy fierce wrath goeth over me; thy terrors have cut me off.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
They came around me daily like water; they encompassed me together.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Lover and friend hast thou put far from me, [and] my acquaintance into darkness.
