Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
Yahweh God, you who rescues me, all during each day I call out [to you] to help me, and I cry out to you during each night also.
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Listen [IDM] to my prayer [DOU], while I cry out to you [for help]!
I have experienced many troubles/difficulties, and I am about to die [MTY] and go where dead people are. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
Because I have no more strength, [other people also] consider that I will soon die.
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
I am like a corpse that has been abandoned; I am like dead people who lie in their graves, people who have been completely forgotten, because you do not take care of them any more.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
[It is as though] you have thrown me into a deep, dark pit, into a place where they throw corpses.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
[It seems like] you are very angry with me, and [it is as though] you have crushed me like [ocean] waves [crash down on people] [MET].
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
You have caused my friends to (avoid/stay away from) me; I have become repulsive to them. [It is as though] I am in a prison and cannot escape.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
My eyes cannot see well because I cry very much. Yahweh, every day I call out to you [to help me]; I lift up my hands to you [while I pray].
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
You certainly do not [RHQ] perform miracles for dead people! Their spirits do not [RHQ] arise to praise you!
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Corpses in the grave certainly do not tell about your faithfully loving us [RHQ], and in the place where people are finally destroyed, no one tells about what you faithfully [do for us] [RHQ].
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
No one in the deep dark pit ever sees the miracles that you perform [RHQ], and no one in the place where people have been completely forgotten tells about your being good to us.
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
But [as for me], Yahweh, I cry out to you [to help me]; each morning I pray to you.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Yahweh, why do you reject me [RHQ]? Why do you turn away from me [RHQ]?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
All the time since I was young, I have suffered and have often almost died; I am (in despair/very discouraged) because of enduring the terrible things that you have done to me.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
[I feel that] you have crushed me because of your being angry with me; the terrible things that you are doing to me are almost destroying me.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
[I feel as though] they surround me like a flood [SIM]; they are (closing in on/crushing) me from all sides.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
You have caused [even] my friends and others whom I love to avoid me, and [it is as though] the only friend that I have is darkness.
