Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
A SONG. A PSALM OF THE SONS OF KORAH. TO THE OVERSEER. [SET] ON “SICKNESS TO AFFLICT.” AN INSTRUCTION OF HEMAN THE EZRAHITE. O YHWH, God of my salvation, Daily I have cried, nightly before You,
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
My prayer comes in before You, Incline Your ear to my loud cry,
For my soul has been full of evils, And my life has come to Sheol. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
I have been reckoned with those going down [to] the pit, I have been as a man without strength.
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Among the dead—free, As pierced ones lying in the grave, Whom You have not remembered anymore, Indeed, they have been cut off by Your hand.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
You have put me in the lowest pit, In dark places, in depths.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Your fury has lain on me, And You have afflicted [with] all Your breakers. (Selah)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
You have put my acquaintance far from me, You have made me an abomination to them, Shut up—I do not go forth.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
My eye has grieved because of affliction, I called You, O YHWH, all the day, I have spread out my hands to You.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Do You do wonders to the dead? Does Rephaim rise? Do they thank You? (Selah)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Is Your kindness recounted in the grave? Your faithfulness in destruction?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Are Your wonders known in the darkness? And Your righteousness in the land of forgetfulness?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
And I, to You, O YHWH, I have cried, And in the morning my prayer comes before You.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Why, O YHWH, do You cast off my soul? You hide Your face from me.
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
I [am] afflicted, and expiring from youth, I have borne Your terrors—I pine away.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Your wrath has passed over me, Your terrors have cut me off,
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
They have surrounded me as waters all the day, They have gone around against me together,
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
You have put lover and friend far from me, My acquaintance [is] the place of darkness!
