Zsoltárok 88
1 Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
O LORD God of my salvation, I have cried day and night before thee:
2 jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Let my prayer come before thee: incline thine ear unto my cry;
For my soul is full of troubles: and my life draweth nigh unto the grave. (Sheol h7585)
4 Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
I am counted with them that go down into the pit: I am as a man that hath no strength:
5 a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
Free among the dead, like the slain that lie in the grave, whom thou rememberest no more: and they are cut off from thy hand.
6 Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
Thou hast laid me in the lowest pit, in darkness, in the deeps.
7 Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
Thy wrath lieth hard upon me, and thou hast afflicted me with all thy waves. (Selah)
8 Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
Thou hast put away mine acquaintance far from me; thou hast made me an abomination unto them: I am shut up, and I cannot come forth.
9 Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
Mine eye mourneth by reason of affliction: Lord, I have called daily upon thee, I have stretched out my hands unto thee.
10 A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
Wilt thou shew wonders to the dead? shall the dead arise and praise thee? (Selah)
11 Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
Shall thy lovingkindness be declared in the grave? or thy faithfulness in destruction?
12 Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
Shall thy wonders be known in the dark? and thy righteousness in the land of forgetfulness?
13 Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
But unto thee have I cried, O Lord; and in the morning shall my prayer prevent thee.
14 Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
Lord, why castest thou off my soul? why hidest thou thy face from me?
15 Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
I am afflicted and ready to die from my youth up: while I suffer thy terrors I am distracted.
16 Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
Thy fierce wrath goeth over me; thy terrors have cut me off.
17 Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
They came round about me daily like water; they compassed me about together.
18 Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
Lover and friend hast thou put far from me, and mine acquaintance into darkness.
